Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Dan lépései ugyanis csak fokozták az instabilitást, és újabb lépéssel engedték közelebb a szélsőséges erőket az elfogadható kategóriához, hiszen jelöltje közölte, az AUR szavazatait is elfogadná, miközben Dan hivatalosan éppen azon ügyködik, hogy a szélsőjobb erők ne kerüljenek kormányközelbe.

Ráadásul az egész szánalmas kutyakomédiává fajult. Hiszen miután kiderült, hogy az új jelölt sem tudott elegendő támogató szavazatot összegyűjteni a parlamentben, már sokadszor halasztotta el kormánya névsorának és programjának beterjesztését a parlamentben, és ha csak az AUR meg nem gondolja magát, és meg nem szavazza – amitől isten őrizz –, akkor minden bizonnyal ugyanarra a sorsra jut, mint Tomac. Bár az is igaz, hogy a Veștea-projekt több sikerrel kecsegtetett, mint az előző próbálkozás.

És az is tény, hogy a Brassó megyei önkormányzat elnöke ügyesen csatornázta be a helyi szervezetek, polgármesterek panaszait, akik attól tartanak, hogy a PNL ellenzékbe vonulásával még az eddigieknél is kevesebb forráshoz jutnak, és akiknek a hangját a parlamentben a mellé állt törvényhozók képviselik – hiszen ők is jobban járnak, ha kormánypártiként tevékenykednek, mint ha ellenzékben.

Ennek nyomán a mostani, Ilie Bolojan megpuccsolására tett kísérlet nagyobb sikerrel járt, mint a néhány hónappal ezelőtti első, amikor a párt vezetése egyöntetűen kiállt mellette. Mostanra egyértelműbbé vált, hogy megingott a pártelnök körüli egység, egyre több, az ellenzéki szereptől ódzkodó politikus emeli fel vele szemben a szavát, ami akár oda vezethet, hogy a párt ismét szakad.

Persze, ahogy arról már értekeztünk,

a körülötte nagyváradi polgármesterként, majd a Bihar megyei közgyűlés elnökeként végrehajtott fejlesztések nyomán kialakult hype, a kérlelhetetlen reformer nimbusza miatt.

Ebben a felállásban borítékolható volt, hogy a nehéz gazdasági helyzet, és az annak javításához szükséges népszerűtlen intézkedések miatt a kormányfői tisztségről szívesen lemondó PSD előbb-utóbb Bolojan ellen fordul, amikor úgy érzi, ebből kovácsolhat magának politikai tőkét.

A mostani, a korábbi koalíciót felrúgó, majd a kormányt az AUR-ral közösen megbuktató PSD-vel való együttműködést elutasító álláspont felűlírása, és ezen keresztül egy teljes jogkörű Európa-párti kormány létrehozása érdekében a PNL felszalámizását és Bolojan félreállítását célzó kísérlet ugyanakkor lehet, hogy nem kizárólag Dan műve, hanem a tanácsadói körében tevékenykedő, különböző érdekcsoportokhoz és szolgálatokhoz bekötött személyek machinációi is állhatnak mögötte.

Mindeközben az RMDSZ ismét döntő szerephez jutott, hiszen jelentős mértékben a magyar szervezet voksain múlik, hogy a kormány hivatalba állhat-e vagy sem. A szövetség azonban óvatos volt, és inkább a lojális koalíciós partner szerepébe bújt a kormánybuktató PSD számára kedvező megoldás támogatása helyett. Ugyanakkor az a PSD-nek tett, és a korábbi koalíció újjáépítése előtti utat megnyitó gesztus is, hogy a szociáldemokraták által kifogásolt Bolojan ismételt miniszterelnöki kinevezését nem szeretnék.

Az RMDSZ döntésében ezáltal az is benne van, hogy nem akar döntőbíró lenni sem a PNL és a PSD közötti, sem a PNL-en belüli konfliktusban.

Mindeközben a PNL, az USR és az RMDSZ elutasító taktikája mögött az a megfontolás is állhat, hogy ha nem teljes jogkörű, ügyvivői minőségben is, de mégis kormányon vannak, ezért is érdekük még egy ideig egy új, teljes hatáskörrel rendelkező kabinet kenyérbe állásának késleltetése.

Dan, illetve az államfői hivatal lépéseiből az a következtetés vonható le, hogy a PNL kifárasztására játszik. Céljuk az, hogy minden lehetséges eszközzel rászorítsák a liberálisokat, hogy tegyék félre a szociáldemokratákkal szembeni – amúgy jogos – ellenérzéseiket, és menjenek bele abba, hogy ismét létrejöjjön valamilyen kormányzati együttműködés – ha nem is egy koalícióban, legalább küldő támogatással.

Annyiban igazuk van, hogy miközben hatalomtechnikai – és talán még morális – szempontból is érthető, hogy a liberálisok nem akarják, hogy a végén a PSD nevessen,

Ha ugyanis kiegyezni sem akarnak, de előre hozott választást sem, akkor a jelenlegi erőviszonyok mellett hosszú ideig elhúzódik a válsághelyzet és a „béna kacsa” kormány mandátuma. Ráadásul ha nem sikerül valódi párton kívüli szakembert találni, egy, a Bolojan-táborba tartozó liberális miniszterelnök csak a paloták harcát hozná vissza, vagyis azt az állapotot, amikor a hivatalban levő államfő és a miniszterelnök ott szabotálja egymást, ahol csak éri.

A PSD és az AUR pedig közben kényelmesen hátradőlve malmozik, és ellenzékből figyeli, ahogy a kormányon maradt pártok tovább amortizálják saját magukat. Ugyanakkor – amint már fentebb említettük – a stabil kormány helyett ez a lépés csak egy még ingatagabb és bizonytalanabb helyzetet teremtene.

ami előbb-utóbb oda vezetne, hogy elveszíti törékeny többségét.

Persze az is megtörténhet, hogy a bizalmi szavazás kierőszakolása csak azt szolgálta az államfő részéről, hogy nyomást gyakoroljon a pártokra a megegyezés érdekében, hiszen két leszavazott kormány után feloszlathatja a parlamentet, és előre hozott választást írhat ki, ez pedig az AUR-on kívül senkinek sem érdeke.

A kérdés az, hogy a Veștea-projekt jelenleg borítékolhatónak tűnő kudarca után addig akar-e próbálkozni, amíg végül a liberálisok többsége az új megoldás mellé áll, vagy megpróbál valami egyébbel előállni, és

Ha folytatja a trükközést, akkor kijelenthető: nem az ország és a polgárok érdekében játszadozik a szélsőjobb rehabilitálását szolgáló húzásai révén, hanem velük.