2010. december 23., 10:402010. december 23., 10:40
Ebben eddig semmi különös nincs. Az már kicsit érdekesebb, hogy a helyszínen aztán azt is bejelentik, hogy az üzlet mellett még két dolgot szeretnének nekünk bemutatni: a vállalat új információs pannóit, illetve az első női buszvezetőt.
Persze hogy tetszik a gondolat minden kollégának. Kedves, jópofa gesztus behozni az első olyan hölgyet a sajtótájékoztatóra, aki a váradi tömegközlekedési vállalat autóbuszait vezeti. Meg is mosolyogjuk, gratulálunk is neki, elismerő pillantásokkal illetjük. Megjegyezzük, milyen fiatal, milyen csinos. Egy kilométerről látszik rajta, hogy talpraesett teremtés. Az egyik újságíró kolléga meg is kérdi tőle: „És mostanáig mit dolgoztál, drága?” „Kamionsofőr voltam” – hangzik a rezignált válasz. Elhűlt kiáltások, nevetés a teremben. Csak kifelé sétálva ütött szöget a fejembe a gondolat: voltaképpen miért is csodálkozunk? Megvan a magához való esze, valószínűleg tehetséges a szakmájában. Akkor mi olyan furcsa ebben az egészben? Miért annyira különleges eset, hogy buszsofőr lett, hogy emiatt külön be kell mutatni a sajtóértekezleten, külön cikkeket kell írni róla? Én is írtam, nem mintha bántam volna, kellemes beszélgetőpartner volt, és kifejezetten inspiráló.
Nyugodt hangon közölte, hogy csak Romániában ilyen maradiak az emberek, egy-két határral odébb már senki nem bámul meg egy nehézgépjárművet vezető hölgyet, csak itt. Kérdeznem sem kellett, magától üzente az olvasóknak: reméli, hogy példáját látva sok lány bátorságra kap majd, és kipróbálja magát ebben a férfiszakmában. Férfiszakma. Kövezzenek meg, de én egyszerűen nem értem, miért olyan nehéz azt elhinni, hogy egy nő – szőke nő!!! – tud vezetni. Esetleg nem is rosszul. Esetleg olyan profi módon, hogy nyugodtan meg is élhet ebből. Hát külön érdem, hogy képes megtenni azt, amit a közhiedelem szerint minden férfi erőfeszítés nélkül megtesz? Külön bizonyítania kell, hogy attól eltekintve, hogy fiatal, csinos és szőke (!!!), képes A pontból B pontig elvezetni egy utasokkal teli autóbuszt? Remélem, hamarosan nem kellenek majd itthon sem ilyen „extrém” példák ahhoz, hogy nők és férfiak egyaránt merjék megállni a helyüket abban a szakmában, ami a szívüknek kedves.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok