Minőség helyett mennyiség

Az újratervezések gyakoriságához – kiváltképp a pandémia lassan két éve tartó ideje alatt – annyira hozzászokott már mindenki, hogy lassan immunissá váltunk, meg sem lepődünk, hogy szüntelenül átszabják azt, ami éppen érvényben van. Jól példázza a bukaresti tanügy-minisztérium, valamint a hazai oktatási gépezet működésének fonákságait az is, hogy legújabb módosító indítványként a tanév meghosszabbítását lebegtette meg a szaktárcavezető.

Aki csak érintőlegesen ismeri, követte a romániai oktatás elmúlt korszakát, legyint, hiszen pontosan tudhatja, újabb látszatintézkedésről lehet szó, ismét nem a valóban lényegit érintik a módosítási tervek. Ugyanis iskolarendszerünk egyik súlyos, számtalanszor felrótt hibája, hogy a mennyiséget helyezi előtérbe a minőség helyett. A célszerűre, a korszerűre való összpontosítás, az átadandó információmennyiség érdemi karcsúsítása még mindig nem történt meg, holott lassan évtizedek óta szüntelenül kérik az érintettek, a pedagógusok, szakértők, szülők, maguk a diákok is. Még mindig iszonyúan nehéz az iskolatáska, rengeteg a házi feladat, és irdatlan mennyiségű felesleges tudásanyagot próbálnak beleszuszakolni a gyerekek memóriájába.

Minőség helyett a mennyiségre helyezik a hangsúlyt. Ez történik most is: a járványhelyzet miatti kényszerű elmaradásokat a tanév meghosszabbításával pótolnák, arról pedig nem esik szó, hogy – amint az egyik oktatási szakértő hangsúlyozta – a jelenlegi hatalmas tananyagmennyiséget még a lehető leghosszabb, 200 napos tanévben sem lehetne eredményesen megtanítani a gyerekeknek. A hosszabbítás pedig nem biztosítja sem a diák, sem a pedagógus jóllétét, kreativitását, még a képességek fejlesztését sem, annál inkább növeli viszont a frusztrációt, a társadalmi szakadékokat, a kiégést. És így megy ez Romániában hosszú idő óta. Mindeközben szép lassan felnőnek egymás után az állandó módosításokkal és óriási, célszerűtlen tananyaggal „táplált” diákgenerációk, kiégnek, nyugdíjba mennek a pedagógusgenerációk, amelynek tagjai aktív éveik alatt nem részesülhettek megfelelő, korszerű, rendszerszerű továbbképzésekben. És egyelőre minden marad a régiben, a lényegi változások továbbra sem történnek meg, ehelyett haszontalan módosítások jellemzik az oktatás háza táját.

Úgy tűnik, továbbra is pusztán miniszteri szlogen marad, amit a tanév meghosszabbítása kapcsán a jelenlegi szaktárcavezető ismételget, pontosan úgy, ahogyan elődei hangoztatták mindenféle kontextusban, tartalom és pozitív következmény nélkül: „érvként fogom felhozni az érintettekkel folytatandó egyeztetéseken más országok példáját, amelyek oktatási rendszere rendkívül eredményes”. Mi pedig várjuk, vajon mikor fog Románia tanügye bár távolról köszönő viszonyba kerülni a „más országok példájával”.