Miért félnek a kettős állampolgároktól?

Részben a felkérés módja, Polgár Judit kész tények elé állítása, az elhamarkodott kommunikáció, valamint a világos stratégia hiánya miatt, de közrejátszott az is, hogy miközben a kormányfő szerint nem ígértek társadalmi konzultációt a köztársasági elnök megválasztása kapcsán, sok tiszás szavazó erre másképp emlékszik...

Az utódlásról és a köztársasági elnök személyéről zajló vita közepette ugyanakkor hangsúlyt kapott egy nem elhanyagolható mellékszál is, ami meglepő következtetés levonására alkalmas. Miután „kiderült”, ami eddig sem volt titok, mégpedig hogy a sakktörténet legjobb női sakkozójaként elismert Polgár Judit nem csak magyar állampolgár, célkeresztbe került a kettős állampolgárság ügye. Persze többen kifejezetten azt kifogásolták, hogy a sakknagymester izraeli állampolgársággal is rendelkezik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, antiszemita megnyilvánulásokban sem volt hiány.

Viszont sokak részéről elvi kérdésként fogalmazódik meg, hogy egy másik ország állampolgárságával is rendelkező személy ne lehessen közjogi méltóság, de mindenekelőtt államfő Magyarországon. Gyakran visszatérő „érvként” hangzik el, hogy a kettős állampolgárok úgymond nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és ezt a nézetet Polgár Judit esetleges elnökké választása kapcsán meglepő módon fideszes politikus is osztott. Az Országgyűlésből már korábban kiszorult Jobbik például azzal a megjegyzéssel tiltaná el a kettős állampolgárokat az államfővé választhatóságtól, hogy mindez nem vonatkozik az „idegenbe szakadt határontúli magyarokra”, akik úgymond nem kérték, hanem születésükkor kapták az adott ország állampolgárságát. Ismert az is, hogy a Mi Hazánk Mozgalom nem sokkal az áprilisi választásokat követően vitára bocsátotta, hozzák nyilvánosságra, rendelkeznek-e más állampolgársággal is az országgyűlési képviselők, az ellenzéki alakulat célkeresztjébe pedig éppen az a Gurzó Mária került, aki anyanyelvén, románul tette le esküjét a T. Házban.

Ami azért is érdekes, mivel nagyon sokan, minimum több százezres nagyságrendben érintettek, gondolunk itt az elmúlt évtizedekben az utódállamokból Magyarországra áttelepült erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyarokra, akiknek többsége megőrizte román, szlovák, ukrán, szerb állampolgárságát. Nemzetbiztonsági kockázatnak tekinteni őket, hát, elég nagy paranoiára vallana.

A romániai magyaroknak alaposan kijutott ebből a megbélyegzésből azóta, hogy a 2010-ben megszavazott állampolgársági törvény alapján egyszerűsített honosítás révén könnyen juthatnak magyar állampolgársághoz. Bár a magyar jogszabály a román mintán alapszik, Romániában éveken keresztül folyt a hergelés az erdélyi magyarok ellen kifejezetten amiatt, hogy a szomszédos Magyarország állampolgárságával is rendelkeznek, és hogy ez mekkora nemzetbiztonsági kockázatnak minősül. Merthogy a két ország közötti esetleges konfliktus esetén vajon melyik oldalra állnak.

Nem egyszer érte támadás az RMDSZ parlamenti képviselőit, szenátorait is román politikusok részéről (en bloc, hiszen kinek-kinek az állampolgársága mégsem nyilvános), miszerint nincs mit keresniük a bukaresti törvényhozásban vagy a kormányban, ha egyszer felesküdtek egy másik ország alkotmányára is. Az effajta megnyilvánulások azonban némiképp alábbhagytak az elmúlt években, és a kettős – elsősorban magyar – állampolgárság elleni hergelés jobbára csak a szélsőségesen nacionalista AUR, valamint a magyargyűlölet terén élen járó véleményvezérek részéről érhető tetten. (Neveket szándékosan nem írunk, nem akarunk reklámot csapni nekik).

Ezt kifogásolni már csak azért is meglehetősen kontraproduktív, hiszen köztudott például, hogy

• Victor Ponta volt miniszterelnök szerb és török állampolgár is,
• a német állampolgárként született Dominic Fritz temesvári polgármester csak 2025 végén szerezte meg a román személyi igazolványt,
• a jelenlegi politikai válság közepette pedig Nicușor Dan elnök annak tudatában bízta meg kormányalakítással tanácsadóját, Eugen Tomac EP-képviselőt, hogy moldovai állampolgársággal is rendelkezik. Tegyük hozzá: a Prut baloldalán élő moldovaiak százezreihez hasonlóan.
  
  (Más kérdés, hogy Tomacból nem lett miniszterelnök).

Vagyis a romániai magyarok számára teljesen más értelmezést kap a kettős állampolgárság intézménye, mint Magyarországon. Teljesen eltérő hangsúllyal és másfajta üzenettel bír a kettős állampolgárságról szóló vita egy olyan közösség számára, amely a nemzetegyesítés, a történelmi igazságtétel egyik formájaként tekint a közjogi hovatartozásra is. Éppen ezért lenne fontos, hogy a témával kapcsolatos indulatokat ne gerjesszék Magyarországról is, épp elég nekünk az itteni.