Makkay József

2018. szeptember 11., 18:40

Mi lehet a tanügyminiszter hátsó szándéka?

A miniszter fejébe nem látunk bele, de könnyen megtörténhet, hogy tovább nyirbálják a tanítók munkakörét, és azt is kiderítik, hogy milyen más tantárgyakat nem taníthatunk – foglalta össze sommásan véleményét kérdésemre egy olyan tanítónő, aki négyéves líceum után a tanügyi törvény változása miatt mesterivel együtt még elvégzett öt év tanítóképző egyetemi szakot is.

Összesen tehát kilenc évet készült több tucat vizsgával – közöttük román vizsgákkal is – tanítói feladataira, hogy egy miniszteri tollvonás kiderítse: román nyelvet márpedig nem oktathat kisiskolásoknak.

Ez a kis román abszurd persze nem idegen az oktatási rendszerünktől. A folyamatos bukaresti „reformlázban” a román oktatási miniszternek sok fogalma nincs arról, hogy egy előkészítős vagy elsős gyerek az anyanyelvén kívül mennyit tudhat idegen nyelven. Idegen nyelvet írok, még akkor is, ha ez a szó a honféltő románok számára nagy sértésnek számít, hiszen ők úgy képzelik, hogy minden magyar gyerek már óvodás korában folyékonyan beszél románul.

Valószínűleg ebben a hitben él Valentin Popa tanügyminiszter is, különben rájöhetne, hogy egy hatéves gyerek csak az anyanyelvét használja olyan szinten, hogy azt a pedagógus megértse, illetve megértesse magát vele. De ha a miniszter egy kicsit jobban belelapoz a tanügyi törvénybe, néhány passzussal odébb elolvashatta volna azt is, hogy kisebbségi sorsban levő, elemi iskolás gyerekek számára bármilyen tantárgyat csak olyan pedagógus taníthat, aki beszéli a kisebbség nyelvét. Hogy lehet az, hogy egy törvényben két egymásnak ellentmondó tétel szerepel? Valószínűleg erre bírósági, illetve alkotmánybírósági szinten kell majd válaszolniuk a jogászoknak.

Úgy tűnik, az újabb diszkriminatív tanügyi döntés nem véletlenül zúdult rá tanév elején a magyar oktatásra. Már januárban megjelentek az első jelei, amikor a magyar tanítóknak nem akarták kifizetni a korábban kialkudott pluszpénzt a román órákért. Akkor több megyei tanfelügyelőség diszkriminációt emlegetett, mondván, nem igazságos, ha egy magyar tanító 15–20 százalékkal többet keres a román gyerekeket oktató tanítóknál. Az persze nem baj, ha a magyar tanító többet dolgozik, csak ne keressen többet. Ha esetleg ez volt az érve a miniszternek, akkor a többletkeresetet most egy huszárvágással megoldotta, miközben a tanügyi rendszer lényegesen többet költ majd az új román tanárok fizetésére, hiszen a magyar tanítóknak eddig órabért fizetett a pluszórákért, a főállású tanárok meg fizetést kapnak.

De mégsem hiszem, hogy itt kell keresni a tett elkövetésének indítékait. A centenárium évében nagyon sok hátsó szándék fogalmazódhatott meg a többséggel felhőtlen ünneplésre képtelen magyarsággal szemben. A román nyelven történő tanítás módszere nem új keletű az erdélyi magyar iskolákban. A két világháború közötti időszakban – amikor színmagyar települések polgármesteri hivatalaiban nagy betűkkel tűzték ki, hogy csak románul szabad beszélni – mindent elkövetettek a román nyelvvel való erőszakoskodásra. Az akkori ötletek tárháza végtelen, erről nagyapáink tudnának mesélni. A Ceauşescu-rendszer utolsó évtizede ebből a gyakorlatból elevenített fel néhányat, mai követői pedig szintén ehhez az időszakhoz nyúlnak vissza.

Az idén hatodik évébe lépő alternatív román oktatás hat év múlva bocsátaná ki az első olyan érettségiző magyar évfolyamot, amely a magyar gyerekek számára befogadóbb román oktatást nyújt. Kérdés, hogy ilyen miniszteri döntések után mi lesz a sorsa a rendszerváltás óta több mint két évtizedet vajúdó elképzelésnek.

A miniszter kitart eredeti elképzelése mellett, csíki iskolaévnyitó látogatásán minden ezzel kapcsolatos újságírói kérdést elkerült. Immár nemcsak a magyar jogvédő szervezetek, hanem a romániai németek is perelni készülnek. Ami nyilván több hónapos hercehurcát jelent, addig viszont a magyar kisiskolások szenvednek. Sokukban sikerül majd olyan traumát kialakítani, ami végképp megutáltatja velük a román nyelvet, mint tantárgyat, és mint kommunikációs eszközt.

2 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Vélemény
Balogh Levente: Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb ...

Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...