Iliescu örökösei

Az Iliescu által gründolt PSD gyorsan hisztikézett egy sort a nyilvánosság előtt, közölve, hogy nem vesz részt a koalíciós üléseken az USR állásfoglalása miatt, és még a koalícióból való kilépését is újfent meglebegtette. A hátteret nem ismerő külső szemlélő számára egészen úgy tűnhetett, hogy a szociáldemokraták joggal és hitelesen háborognak „alapító atyjuk” méltatlan meghurcoltatása miatt – de csakis az ő számukra.

Mint kiderült, valójában egy pillanatig sem merült fel, hogy otthagyják a koalíciót. Miért is hagynák ott a kormányt, amikor nélkülük nincs koalíció, ezért a zsarolási potenciáljuk egy tízes skálán 12-es? Így aztán csupán néhány kamu és egy igencsak valós feltétellel álltak elő a koalíciós ülésekre való visszatéréshez. Közlésük szerint követelik az indokolatlan privilégiumok – például a különleges nyugdíjak – és az állami cégek igazgatótanácsi tagjai számának megnyirbálását, valamint azt, hogy vizsgálják felül a költségvetés végrehajtási adatait, és juttassanak pénzt a kistelepülési önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire.

A különleges nyugdíjak ügye igazán népszerű gumicsont, természetesen minden józanul gondolkodó polgárt felháborítanak, ezért bármely párt népszerűséget remélhet attól, ha felemeli a szavát ellenük –

Vagyis az egész amolyan terelés, a legfőbb problémájuk pedig továbbra is az, hogy a kisebb települések fejlesztéseit finanszírozó Saligny-program veszélybe került a pénzhiány miatt – márpedig ha a polgármestereik nem kapnak állami támogatást a beruházásokhoz, akkor kisebb eséllyel indulnak el a választásokon, és pártjuknak sem kampányolnak túl nagy meggyőződéssel, ha az képtelen kijárni számukra a kormánypénzeket.

Iliescu állami temetése így valójában csupán ürügy volt arra, hogy a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések elfogadását hátráltató zsarolás révén ismét jelezzék a nélkülözhetetlenségüket, és azt, hogy a helyi embereiket támogató Saligny-programból nem engednek. Ez a párt tagságának és választóinak is szóló kampányüzenetként is értékelhető Sorin Grindeanu ügyvivő pártelnök részéről, aki a szeptemberi kongresszuson a teljes jogú elnöki tisztséget is szeretné elnyerni olyan körülmények között, hogy komoly kihívót kapott a magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt volt külügyminiszter, Titus Corlăţean személyében.

A PSD kapcsán mindenesetre a legfrissebb fejlemények alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Iliescu örökségét viszi tovább. Hiszen bár a volt államfő temetése körüli hercehurca csak ürügy volt arra, hogy jelezze követeléseit, azért nem tartotta vállalhatatlannak kiállni mellette annak ellenére sem, hogy

Persze az állami temetés kapcsán az egyik oldalon ott van, hogy háromszor választották többé-kevésbé demokratikus úton államfővé – a másikon viszont ott sorjázik az 1989-es forradalom másodvonalbeli kommunista társai élén való eltérítése az állami erőszakszervek bevetésével, számos jóhiszemű ember élete árán, valamint a posztkommunista garnitúra hatalmának megtartása érdekében megszervezett, szintén emberéleteket követelő, állami szintű terrorral egyenértékű bányászjárás.

Arról nem is beszélve, hogy mindezek nyomán neki betudhatóan hálózza be a mai napig is Romániát a hatalmát átmentő kommunista és hírszerzési elit, illetve az annak utódjául kinevelt generáció. Éppen ezért – bár jogerős ítélet híján jogilag nem tekinthető bűnösnek – erkölcsi szempontból mindenképpen nehezen vállalható, hogy – két és fél államfői mandátum ide vagy oda – koporsóját ágyútalpon vontatták, majd díszlövésekkel tisztelegtek előtte. Köztiszteletben álló személyiségnek ugyanis a legkevésbé sem nevezhető: Iliescu az ellopott rendszerváltás jelképe, ő és társai voltak azok, akik már 1990-ben megölték a reményt a normális átmenetre és a kommunista apparatcsikok és titkosszolgálati hálózatuk legyőzésére.

Azonban sajnos nem lehet azt mondani, hogy Iliescu és az általa képviselt, vagy ahhoz hasonlatos eszmeiség ne rendelkezne ma szimpatizánsokkal.

főleg a mai, geopolitikailag viharos, a politikai elit korrupciója és tehetségtelensége miatt gazdaságilag nehéz időkben.

A PSD pedig még inkább gondoskodik róla, hogy Iliescu örökségét továbbra se felejthessük el. Hiszen nem túlzás kijelenteni: akárcsak az alapító annó, mai pártja saját és a helyi kiskirályai hatalma megtartása érdekében túszul ejtette az egész országot, és a szélsőjobboldal felé kacsingat, miközben ég a ház, és sürgős lépéseket kellene tenni a pénzügyi helyzet rendezése felé.

Ezt viszont sokan nekik nem fogják elfelejteni.