2011. január 06., 10:292011. január 06., 10:29
Mármint az, hogy ugyanaz a taláros testület ugyanannak a jogszabálynak az ügyében felülbírálja önmagát, és meghozza azt a pozitív döntést, amelynek köszönhetően a nemzeti kisebbségek immár – legalábbis elvileg – élhetnek az 1918. december elsejei, gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatainak az anyanyelvű oktatásról szóló határozatával. Vagyis azzal, hogy „minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni” önmagát. És két hónappal ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt – kinek is jutott volna eszébe más? –, hogy egy román államférfi, jelesen maga Traian Băsescu elnök pont azokra a gyulafehérvári határozatokra hivatkozva veri majd szájon a dühtől habzó nacionalistákat, amely határozatokkal hiába ostromolta kilencvenkét esztendőn át az ugyanoly nacionalista ellenállást az anyanyelvű oktatáshoz való egyenlő és korlátlan jogát követelő romániai magyarság. Lám, a januári fagyban mégis engedett, sőt megtört a jég. Azért mindkét kedvező változás ügyében legyünk csak óvatosak. Hiszen nem véletlen az imént használt szó: fordulat. Hiszen addig nem lehet végkifejletről beszélni, amíg a nem széles körű konszenzussal, azaz szilárd alapon, hanem kormányzati felelősségvállalással és az alkotmánybíróság hét igenlő szavazatával útjára engedett és az államfő által kihirdetett jogszabály ki lesz téve a leendő politikai fordulatok és hatalmi konstellációk, de főleg a nacionalista gonoszság viharainak – és ártó szándékának. Hiszen lássunk tisztán: a számunkra fölöttébb kedvező új oktatási törvény nem azért léphet hatályba, mert a mai román politikum kezdi felismerni Gyulafehérvár együtt élő népekre vonatkozó határozatainak helyénvalóságát, az ott és akkor vállaltak teljesítésének köteles voltát, vagy mert a demokrata-liberálisok és Băsescu hirtelen barátainkká váltak. Hanem azért, mert a mai belpolitikai helyzet erre kényszerítette őket. És azt is lássuk tisztán, hogy az együtt lakó népek Gyulafehérvár betűje szerinti: teljes szabadsága, saját kormányzása és saját törvénykezése nagyon messze még.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok