Mérgezett lufik a jég fölött

A profi sovinisztáknak mellékesek a pályán történtek, hacsak nincs egy jól hallható beszólás, kiforgatható mozdulat, miegymás az ellenfél játékosától. Ott vannak a média kedvencei, a szurkolók. Egyes „tudósítók” tudatosan mérik azonos mércével a nagyon sok sörtől is lelkes ultrákat egy színházi előadás nézőivel. Mit kiáltottak, énekeltek, miket mutogattak, miért fütyültek, hujjogtak? Hogyan reagáltak ezekre a játékosok? Miután sikerült kihalászni néhány hangulatkeltésre alkalmas momentumot, jöhet a biliborítás. Drámai elemekkel és hatásos jelzőkkel teletűzdelt beszámolók. A hab a tortán a politikusok reagáltatása. Nem arra, ami valójában történt, hiszen azt a mikrofonvégre kapott képviselő, miniszter a legtöbb esetben nem látta. A kérdés már a kiszínezett, felfújt történetre vonatkozik. A politikus pillanatok alatt átgondolja, mit hozhat neki népszerűségben a válasz, aztán szabadjára engedi „gondolatait”. Így alakul éve óta Romániában egy-egy magyar–román mérkőzés utóélete.

Most itt van nekünk ez a hokimeccs. Nem volt gond a szurkolókkal, nem küldtek el senkit sehova. A két válogatott játékosai szinte kéz a kézben távoztak a pályáról. Előtte még meghallgatták a drukkerek által elénekelt magyar és székely himnuszt. Mert ugye, a játékosok nagy többsége magyarnak, esetleg székelynek vallja magát. Voltak közöttük, akik együtt énekeltek a szurkolókkal. A többit tudjuk. Az illetékesek elgurították a magyarellenes kisgömböcöt, ahogyan azt szokták.

Közben újra kiderült: semmit, az égvilágon semmit nem tud rólunk, erdélyi magyarokról a román sajtóban dolgozók túlnyomó többsége. Hogyan várhatjuk el, hogy ismerjék a székely himnusz különleges népszerűségét a magyar szurkolók körében, amikor a román politikusok többségével egyetemben húsz év alatt is képtelenek voltak megtanulni, melyik a család-, illetve a keresztneve az RMDSZ elnökének, aki amúgy Románia miniszterelnök-helyettese is? Domnul Hunor miért nem ítéli el domnul Barnát (ő lenne Tánczos miniszter), meg különben is: miért akarják Erdélyt már megint a magyarok? Egy-két szociáldemokrata vezető begyújtja a nacionalista retorika rakétáit, erre a nemzeti liberálisok is rázendítenek, az AUR alig bírja a tempót.

A történet politikai része – mint általában – hamar lezárul. Már az offshore-törvény elfogadása a téma, megy minden gördülékenyen, pár év múlva talán a fekete-tengeri gáz kitermelése is elkezdődhet a nagyobbik lelőhelyen. A lufikat felengedték, azok kipukkadtak, hatalmasat szóltak, mérgezett permet hullott alá belőlük, de az azokat eregetők már más témákon lógnak, a sajtósok, politikusok megtették, amit elvárt tőlük a pártfőnök, vagy a saját érdekük, utánuk az özönvíz. A játékosok, a szurkolók, mi mindannyian maradunk a fejünket ellepő permettel, a megtévesztéssel, a tudatos hergelés eredményeivel, miközben az élet természetesen megy tovább. Csütörtök este Craiován játszik labdarúgó-Román Kupa-elődöntőt a Sepsi OSK. Csak bízhatunk benne, hogy a magyarellenes hecckampány nyomán nem éri majd fizikai bántódás a sepsiszentgyörgyi szurkolókat, játékosokat.