Molnár Judit

2017. június 25., 23:27

Méregdrága ingyenesség

Akárhogy is forgatjuk, bármerről is nézzük, az elmúlt napok eseményeit ingyen­cir­kuszként értelmezhetjük: ismét bebizonyosodott, hogy Románia a korlátlan lehetőségek hazája, hisz olyan attrakciót is be tud mutatni, amit máshol el sem tudnának képzelni.

Igen, nem csalás, nem ámítás, mindenki láthatja, aki körbeüli a porondot, amint a Művész istenesen fenéken billenti önmagát! És ez a szenzáció ráadásul ingyenes, vagy ha akarjuk, nevezhetjük választási bónusznak, amiért fél évvel ezelőtt olyan sokan elhitték a hetet-havat összehordó szocdemek újabb bődületes ígérgetéseit.

S még ennek a bónusznak is van egy pluszcsavarja: nemcsak azok élvezhetik a produkciót, akik immár nyolc választáson mindig a piros alapon virító rózsás címerpajzsra pecsételnek, hanem azok is, akik már próbáltak más alakzatokra szavazni, de valahogy mégis mindig ezekkel a régi-újakkal találták szemben magukat. És így derül ki, mennyibe is kerül az, amit ingyenesnek hirdetnek. Nincs szükség túl sok beszédre, magyarázkodásra, hisz aki csak egy kicsit is a saját köldökén túllát, rögtön megérzi, hogy sokba. Nagyon sokba.

Egyezzünk meg annyiban, hogy ez az ingyencirkusz méregdrága. S még mielőtt az örökös okoskodók lelegyintenék, mondván, hogy és akkor mi van, nem árt jól megjegyezni: nekünk kerül máris rengetegbe. Igen, nekünk, az istenadta népnek, kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól, társadalmi állástól és egyáltalán bármitől függetlenül. Mi fogjuk kifizetni azzal, hogy áramot és vizet fogyasztunk, telefonálunk, hébe-hóba még eszünk is, szóval azzal fizetünk, hogy egyáltalán élünk.

Az önnön fenékbe rúgás világszáma – épp egyedisége miatt – azonnal felhígította a hazai fizetőeszközt és máris lehet az árfolyam emelkedését érezni. Ugye, milyen igazuk lett ismét azoknak, akik annyira óvakodnak minden ingyenességtől, mondván, hogy nincs drágább annál, mint ami ingyen van.

A kackiás bajszát zsebre vágott kézzel sétáltató hőscincér mindezen felül nekünk, a legszívesebben örökre elnémítandó kisebbségnek még egy külön ajándékfogást is felszolgált: talán azt hitte, lankad az országocska népecskéjéért és annak vegytiszta nyelvecskéjéért óbégatók hangereje, és koncul dobta nekik a lassan száz esztendeje örökösen nyerőként bejövő Erdély-témát. Jól felhangolódhatnak a centenáriumra, kifényezhetik magukat és gönceiket, mi pedig örülhetünk a kivételezettségnek: az ingyen­cirkusz költségeinek fizetése mellett mi hallgathatjuk folytonos becsmérlésünket is.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...