2010. november 08., 10:232010. november 08., 10:23
Akkor sem tágítanak ettől az évszázados szokástól, ha tiltják, inkább titokban, az éj leple alatt mennek ki a temetőbe elvégezni a szertartást. Kissé bizarr sötét éjszaka a temetőben ásni és mosni, de a hagyományt tiszteletben kell tartani. A törvény nem fogja megakadályozni őket ebben, ám a globalizáció káros hozadékai könnyen keresztbe tesznek nekik.
Arról van szó ugyanis, hogy a tetemek nem porladnak el normális időben, ahogyan régen, hanem egyben maradnak annak a sok tartósítószernek köszönhetően, amelyet az elhunytak életükben a szervezetükbe vittek a temérdek mennyiségű instant étellel. Tartósak maradnak, így még a sokat emlegetett sárga föld sem használ a hirtelen ütemű fejlődés ellen.
Ugye, a hagyomány az a régi, még az emberek gondolkodása is lehet maradi, ám a test követi a trendeket. Felettébb érdekes lenne, ha mondjuk pár száz év múlva a régészek egy mostani temetőt tárnának fel, és abban minden el lenne már porladva, csak az emberek lennének egyben. Ez a jelenség könnyen hozhat majd pénzt az amerikai producerek számlájára, hiszen nem mindennapi dologról van szó. Valószínűleg az egyiptomi fáraók rizse is tele volt különböző E-vel és emulgeálószerrel.
Az állagjavítójuk sem lehetett rossz minőségű, hiszen több ezer éven át megőrizték a jó állagukat. Feltámadáskor nem lesz nehéz dolguk az angyaloknak, ugyanis csak a kétezer előttiekkel kell majd bajlódniuk, a többiek mehetnek egy az egyben az ítélőszék elé. Hogy mennyire rendes lesz az a feltámadás, arról nem tudok szólni, de valószínűleg ott is lesznek sumákolások, hiszen a szépunokák nem fogják megvárni, amíg a tatákat összerakják a szétszóródott apró darabokból.
Türelmetlen az ifjúság, ő indulásból készen lesz, hiszen már jóval tartósabb anyagból kovácsolják össze, vagy eszi össze magát. Mindenesetre érdekes dolgok derülnek ki véletlenek folytán. Kár, hogy annak idején a diktátor csak bioételeket volt hajlandó fogyasztani, hiszen akkor most sokkal olcsóbb lett volna kideríteni, ki fekszik a sírköve alatt. Ha ő is csokis kiflivel és forró kutyával terrorizálta volna az országot ötven éven át, most a hatlábnyi föld lehordása után azonnal kiderülne, ki néz szembe az elvtársakkal. Persze az ólommérgezés ellen a tartósítószerek sem használnak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.