Balogh Levente
2021. december 10., 09:462021. december 10., 09:46
2021. december 10., 11:152021. december 10., 11:15
Meg kell hagyni, azért mégiscsak szorult némi emberség a Demokratikus Koalíció illetékeseibe. Nagyvonalúan ugyanis nem december ötödikén, a rossz emlékű 2004-es állampolgársági népszavazás évfordulóján, hanem csak egy nappal később álltak elő egy olyan témával, amely – a tőlük megszokott módon – kiválóan alkalmas a határon túli magyar közösségek elleni uszításra.
A DK a jövő évi országgyűlési választás kapcsán hergelt egy jóízűt: azzal próbál hangulatot kelteni a külhoniak ellen, hogy azt állítja, a jövő évi választáson akár több tízezer elhunyt határon túli magyar nevében is leadhatnak szavazatokat. A jelenlegi szabályozás ugyanis még tíz évig benne tartja a névjegyzékben a regisztrált határon túli szavazókat, és akkor is kiküldik számukra a szavazólapot, ha közben elhaláloztak. Akik ezt a szavazólapot megkapják, azoknak módjuk van az elhunytak nevében szavazni – próbálja már jó előre választási csalással megvádolni a külhoni magyarokat – és persze a kormányt – a DK.
Mindezzel ismét csak megerősítették: hiú ábránd volt abban bízni, hogy a tizenhét évvel ezelőtt az akkori kormány, most pedig a DK élén álló Gyurcsány Ferenc vezérletével a külhoniak ellen folytatott kampány jóvátételét szolgáló döntés, amellyel az Orbán-kormány kezdeményezésére az Országgyűlés elsöprő többségének szavazatával mégiscsak biztosították a határon túliak számára az állampolgárság könnyített megszerzését, végre lezárja a vitát. És legalább egy dologban nemzeti minimumot jelent: abban, hogy a kisebbségi helyzet nehézségeivel küszködő határon túli magyarok ellen az anyaországból nem indítanak támadásokat.
A DK azonban következetesnek bizonyult az ellenünk való uszításban, és biztosak lehetünk benne, hogy a külhoni magyar közösség – és a neki járó, azonban az anyaországban élőkéhez képest korlátozottabb szavazati jog – a kampány egyik kiemelt témája lesz. És nem a jó értelemben. Persze nem mondjuk, hogy a DK által jelzett probléma nem lehet reális. Mégis az, ahogy és amilyen hangnemben azt bedobták a köztudatba, egyértelműen jelzi, hogy semmilyen jóhiszeműség, semmilyen empátia nincs bennük: a téma felvetésével a párt eddigi retorikáját folytatva kizárólag a külhoni magyarok elleni hangulatkeltés a céljuk. Igaz, kényelmes megoldás előre úgy beárazni a várható vereséget, hogy azért a halott határon túliakat teszik felelőssé, de ez egyben a DK szegénységi bizonyítványa is, hiszen a politikusai azt jelzik vele, hogy érdemi, építő kampánytémát továbbra sem képesek találni, helyette még mindig csak a külhoni magyarokat ütik – és a szavazati joguk megvonásának követelésével a jogfosztásukat szorgalmazzák.
Csakhogy egy pillanatra sem állja meg a helyét az az érv, miszerint a határon túli magyaroknak azért nem jár a szavazati jog, mert őket nem érinti a voksuk következménye. Hiszen nagyon is érinti: a mindenkori budapesti kormányok külhoni magyar közösségekkel kapcsolatos politikája közvetlenül befolyásolja a túlélésüket vagy a beolvadásuk, eltűnésük sebességének növekedését. Ennek nyomán az ellenzéki pártoknak az élő határon túliak bizalmát kellene elnyerniük, nem a halott határon túliak voksaival kellene riogatniuk. Persze a DK részéről erre már nincs esély, és az a szomorú helyzet, hogy amíg a jelenlegi ellenzéki konglomerátum a szélsőbaltól a szélsőjobbig a DK körül tömörül, annak függelékeként viselkedik, és mindenben – így a külhoniak elleni hergelésben is – közösséget vállal vele, addig a többi párt sem sok eséllyel kuncsorog a voksaiért. (Amúgy, mivel az erdélyi magyarság sem homogén massza, természetesen itt is vannak a balliberális pártokkal szimpatizálók. Csakhogy a helyzet paradoxona az, hogy jelentős részük ideológiai okokból – mondván, hogy elutasítja a „nacionalizmust” – nem vette fel az állampolgárságot, így nem is szavazhat. Igaz, azt is mondják, nem is szavaznának, mert nem akarnak beleszólni a magyar belpolitikába. Ehhez képest a rájuk jellemző következetesség jegyében minden rendelkezésükre álló fórumon a magyar belpolitikai témákat taglalják, természetesen egyetlenegyszer sem elmulasztva a kormány szapulását).
Érdemes kitérni a DK vezette ellenzéki tömörülés közös miniszterelnök-jelöltjére, Márki-Zay Péterre is, akit azzal a kommunikációs humbuggal próbálnak hitelesíteni a kormánnyal valamiért elégedetlen konzervatív szavazók körében, hogy ő maga is konzervatív és jobboldali, ám ezt éppen azzal cáfolja, hogy a Gyurcsány-féle sleppel bútorozott össze. Majd a DK határon túliakkal kapcsolatos retorikáját is átvette, többször is lekezelően beszélve róluk.
Ennek fényében a konzervatívnak mondott jelölt kapcsán igencsak valószínűnek tűnik, hogy a külhoni magyarokkal kapcsolatos politikájában legfeljebb egy dolgot „konzerválna”: az ellenük való hergelést.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
2 hozzászólás