Megint jönnek, uszítanak

A DK a jövő évi országgyűlési választás kapcsán hergelt egy jóízűt: azzal próbál hangulatot kelteni a külhoniak ellen, hogy azt állítja, a jövő évi választáson akár több tízezer elhunyt határon túli magyar nevében is leadhatnak szavazatokat. A jelenlegi szabályozás ugyanis még tíz évig benne tartja a névjegyzékben a regisztrált határon túli szavazókat, és akkor is kiküldik számukra a szavazólapot, ha közben elhaláloztak. Akik ezt a szavazólapot megkapják, azoknak módjuk van az elhunytak nevében szavazni – próbálja már jó előre választási csalással megvádolni a külhoni magyarokat – és persze a kormányt – a DK.

Mindezzel ismét csak megerősítették: hiú ábránd volt abban bízni, hogy a tizenhét évvel ezelőtt az akkori kormány, most pedig a DK élén álló Gyurcsány Ferenc vezérletével a külhoniak ellen folytatott kampány jóvátételét szolgáló döntés, amellyel az Orbán-kormány kezdeményezésére az Ország­gyűlés elsöprő többségének szavazatával mégiscsak biztosították a határon túliak számára az állampolgárság könnyített megszerzését, végre lezárja a vitát. És legalább egy dologban nemzeti minimumot jelent: abban, hogy a kisebbségi helyzet nehézségeivel küszködő határon túli magyarok ellen az anyaországból nem indítanak támadásokat.

A DK azonban következetesnek bizonyult az ellenünk való uszításban, és biztosak lehetünk benne, hogy a külhoni magyar közösség – és a neki járó, azonban az anyaországban élőkéhez képest korlátozottabb szavazati jog – a kampány egyik kiemelt témája lesz. És nem a jó értelemben. Persze nem mondjuk, hogy a DK által jelzett probléma nem lehet reális. Mégis az, ahogy és amilyen hangnemben azt bedobták a köztudatba, egyértelműen jelzi, hogy semmilyen jóhiszeműség, semmilyen empátia nincs bennük: a téma felvetésével a párt eddigi retorikáját folytatva kizárólag a külhoni magyarok elleni hangulatkeltés a céljuk. Igaz, kényelmes megoldás előre úgy beárazni a várható vereséget, hogy azért a halott határon túliakat teszik felelőssé, de ez egyben a DK szegénységi bizonyítványa is, hiszen a politikusai azt jelzik vele, hogy érdemi, építő kampánytémát továbbra sem képesek találni, helyette még mindig csak a külhoni magyarokat ütik – és a szavazati joguk megvonásának követelésével a jogfosztásukat szorgalmazzák.

Csakhogy egy pillanatra sem állja meg a helyét az az érv, miszerint a határon túli magyaroknak azért nem jár a szavazati jog, mert őket nem érinti a voksuk következménye. Hiszen nagyon is érinti: a mindenkori budapesti kormányok külhoni magyar közösségekkel kapcsolatos politikája közvetlenül befolyásolja a túlélésüket vagy a beolvadásuk, eltűnésük sebességének növekedését. Ennek nyomán az ellenzéki pártoknak az élő határon túliak bizalmát kellene elnyerniük, nem a halott határon túliak voksaival kellene riogatniuk. Persze a DK részéről erre már nincs esély, és az a szomorú helyzet, hogy amíg a jelenlegi ellenzéki konglomerátum a szélsőbaltól a szélsőjobbig a DK körül tömörül, annak függelékeként viselkedik, és mindenben – így a külhoniak elleni hergelésben is – közösséget vállal vele, addig a többi párt sem sok eséllyel kuncsorog a voksaiért. (Amúgy, mivel az erdélyi magyarság sem homogén massza, természetesen itt is vannak a balliberális pártokkal szimpatizálók. Csakhogy a helyzet paradoxona az, hogy jelentős részük ideológiai okokból – mondván, hogy elutasítja a „nacionalizmust” – nem vette fel az állampolgárságot, így nem is szavazhat. Igaz, azt is mondják, nem is szavaznának, mert nem akarnak beleszólni a magyar belpolitikába. Ehhez képest a rájuk jellemző következetesség jegyében minden rendelkezésükre álló fórumon a magyar belpolitikai témákat taglalják, természetesen egyetlenegyszer sem elmulasztva a kormány szapulását).

Érdemes kitérni a DK vezette ellenzéki tömörülés közös miniszterelnök-jelöltjére, Márki-Zay Péterre is, akit azzal a kommunikációs humbuggal próbálnak hitelesíteni a kormánnyal valamiért elégedetlen konzervatív szavazók körében, hogy ő maga is konzervatív és jobboldali, ám ezt éppen azzal cáfolja, hogy a Gyurcsány-féle sleppel bútorozott össze. Majd a DK határon túliakkal kapcsolatos retorikáját is átvette, többször is lekezelően beszélve róluk.

Ennek fényében a konzervatívnak mondott jelölt kapcsán igencsak valószínűnek tűnik, hogy a külhoni magyarokkal kapcsolatos politikájában legfeljebb egy dolgot „konzerválna”: az ellenük való hergelést.