Megemelt tétek Marosvásárhelyen

Itt van a fiúk legújabb, marosvásárhelyi riportja, melynek nyomán Soós Zoltán polgármester két, személyes tanácsadójától vált meg, miután a közölt hangfelvétel szerint azok befolyásolták a szociális igazgatóság vezetőjét, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) Maros megyei tisztségviselőjét alkalmazzák városházi előadónak. Több mint szépséghiba: a jelenlévők tudta nélkül, azaz a törvényesség határát súroló, avagy azt átlépő titkos rögzítést minden jel szerint nem a Recorder munkatársai készítették, hanem „hozott” anyagból dolgoztak. Később ügyesen, s többnyire sikeresen igyekeztek szembesíteni az érintetteket korábbi kijelentéseikkel, mégis erősen megkérdőjelezhető egy ilyen újságírói akció szakmaisága.

A Recorder célpontja az a Marosvásárhely lett, amely Soós Zoltán megválasztása előtt és után az erdélyi román, illetve magyar politikai élet fókuszába került, s ahol az RMDSZ által támogatott független jelölt polgármesteri győzelmét követően nyilvánvaló volt, hogy nagyítóval, külön mércével figyelik majd a „magyarok által visszaszerzett” város új vezetésének minden egyes lépését.

Külső és belső ellenlábasok hadának leheletével a tarkóján dolgozott az elmúlt egy évben a Soós-adminisztráció a városházán. Ilyen légkörben kellett új projekteket elindítani, s politikai egyezségeket, alkukat kötni, hiszen ez utóbbi nélkül nincs mozgástér.

A fentiek ugyanakkor a legkisebb mértékben sem jelentenek mentséget arra, ami a Recorder anyagából cáfolhatatlanul kiderült: „kötelező” módon ajánlanak egy szociáldemokrata pártembert alkalmazásra a polgármesteri hivatal egyik referenseként. A hanganyag szerint a beszélgetés nem mentes a hatalmi cinizmustól, az érintettek későbbi magyarázkodásai pedig csak még inkább megerősítik az egyébként Romániában évtizedek óta megszokott és „olajozottan” működő politikai állásosztás egyik aktuális, marosvásárhelyi mozzanatát. Pitiáner ügy – mondhatnánk, ha Soós és csapata nem a korrupcióellenes kampánnyal, az előző városvezetés maffiaszerű szervezkedése felszámolásának jelszavával nyerte volna meg a választást, alig több mint egy évvel ezelőtt.

Az egyik legfontosabb kérdés most nyilvánvalóan a polgármester felelőssége a napvilágra került ügyben. Soós Zoltán irányította-e a csapatát, avagy utóbbi egyfajta párhuzamos végrehajtóként a maga elképzelése szerint igyekezett teljesíteni egy-egy politikai alkut? Mennyire megbízható és egységes az a gárda, amelynek köréből kikerült a hangfelvétel? Lojálisak-e a városvezetőhöz a „tanácsadók”, vagy egyesek közülük éppenséggel ellene játszanak?

Soós Zoltán a botrány kirobbanása után a lehető legjobb döntést hozta, s ami ennél is fontosabb: azonnal lépett, megválva a két leginkább érintett munkatársától. Nem tagadott, nem ködösített. A kialakult helyzetben az egyetlen elfogadható hozzáállást tanúsította. Most az a kérdés: hogyan tovább? Soós Zoltán alapvető átvilágítást kellene végezzen szűk csapatában, de meg tudja-e ezt tenni? Egy ilyen lehallgatósdi után ki vállalja a tisztességes munkát a polgármester mellett? Rászáll-e a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a marosvásárhelyi városházára?

Mindeközben gyülekeznek a huhogók, akik „előre megmondták”. Pedig Soós Zoltán esetleges sikertelensége Marosvásárhely, a magyar közösség sikertelenségét is jelentené.