La revedere, Klaus Iohannis!

Hiszen míg a székelyföldi haditemetőt övező szégyenletes uszításokat, támadásokat hónapokon keresztül adagolták a tavaly júniusi sírkertfoglaló, nyughelygyalázó csúcspont előtt és után, addig az államfő most egy-két perc alatt földhöz vágott minket, mint a gutaütés.

Nemrég erdélyi magyarok ezrei osztották meg büszkén Johannis húsvéti üzenetét, melyben magyarul is kellemes ünnepeket kívánt. A mostani „Jonapot kivánok, PSD” azonban hátborzongató: derült égből villámcsapásként sokkol, dobhártyaszaggatóan, szívszorítóan visszhangzik valahol mélyen, legbelül. Hiszen az államfő ezzel a megszólítással intézett újabb támadást a maga és kormánya legfőbb riválisa, a Szociáldemokrata Párt ellen.

Románia első embere hitvány, galád, gyalázatos módon a magyarságot használta fel politikai céljai szentesítésére, amikor kijelentette: a PSD „a parlament titkos irodáiban azért harcol, hogy a magyaroknak adja Erdélyt”. Mindezt abból kiindulva tette, hogy a képviselőház – amelyben az ellenzéki honatyák többségben vannak – hallgatólagosan elfogadta a Székelyföld autonómiastatútumát rögzítő törvénytervezetet.

Johannis húzása már csak azért is alantas, álnok, dicstelen, mert úgy állítja be a történéseket, mintha az ellenzék megszavazta volna Székelyföld, Erdély autonómiáját. Becstelenül visszaél azzal, hogy a hétköznapi emberek többsége nem tudja: a hallgatólagos elfogadás azt jelenti, hogy ha bizonyos határidőig nem szavaznak egy előterjesztésről az első házban, a tervezet automatikusan átkerül a döntő kamara asztalára, és ott már kötelező a vita és a voks. Ez rendszerint megtörténik más törvénytervezetekkel is. 

Ám ez a fajta félrevezetés Johannis alávalóságának kisebbik, elhanyagolható szelete. Igazán nagyot azzal a magyarellenes uszítással kanyarított, amelyet utoljára a legvadabb magyargyűlölőktől hallottunk. Hiszen „a magyarok el akarják venni Erdélyt” típusú hergelés Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar egyik kedvenc szófordulata volt. Vadim és Funar napi gyűlölködést kötelezővé tévő orwelli világában, amely nálunk sajnos sok tekintetben valósággá vált. És, mint az államfő példája újfent mutatja: hiába reméljük, hogy valaha leszámolhatunk vele.

A PSD populista, a pandémia okozta belföldi válsághelyzetre fittyet hányó parlamenti taktikáját folyamatosan bíráló Johannis pontosan azt tette, mint legfőbb ellenlábasa, ám az elnök figyelemelterelő hadműveletének becsapódása messze erőteljesebb, azonnali hatású. Miközben Johannis saját, lyukas zsebű kormánya képtelen reális mentőcsomagot kidolgozni a román gazdaság talpra állítása érdekében, az elnök simán bevállalja a mindig nyerő magyar kártya előhúzását. Még annak árán is, hogy gyakorlatilag hazaárulással vádolja meg az ellenzéket, ezt pedig államfőként ugye illene bizonyítékokkal alátámasztani.

És persze Johannis arra is magasról tesz, hogy a magyar miniszterelnök belekeverésével nemzetközi diplomáciai következményei is lehetnek kirohanásának. Hiszen amikor beszédében még egyszer megszólalt magyarul („Jonapot, Ciolacu!”), azt kérdezte a PSD elnökétől, „vajon mit ígért a budapesti vezető, Orbán Viktor ezért a megegyezésért cserébe”.

Könnyen megtörténhet, Klaus Werner Johannis népszerűsége akkorát esett az ortodox húsvét tömegrendezvényei engedélyezésének megtorpedózásával, hogy sürgősen ki kellett találni valami indexhizlaló akciót. Hát éppen kapóra jött az autonómia ügye, amelyet ugye sokadszorra utasít el (de ennyire durván még sohasem), miközben továbbra sem hajlandó tudomást venni arról, hogy az ősei évszázadokon át önrendelkezést élveztek a Magyar Királyság idején.

Klaus Werner Johannis azt is már rég bebizonyította, hogy neki nem számít a kisebbségi jog, a nemzeti identitás, ő szakadatlanul románabb akar lenni a románnál. Az ország jelenlegi államfője jól példázza, a határokon belül mennyire magára hagyatott az erdélyi magyarság: egyszerűen képtelenség olyan román partnert találni, aki legalább hátba ne támadjon az első adandó alkalommal.

Az erdélyi magyarok többsége számára szimpatikusabb a román jobboldal, vagy legalábbis vállalhatóbb. Na most a magyar–román közeledést gyakorlatilag évtizedekkel visszavető Johannis bebizonyította, hogy nincs kisebbik rossz. Köszönjük meg mindezt a drága románok, a normális Románia államfőjének!

És akkor köszönjünk is el tőle, hogy ő is megértse: La revedere, Klaus Iohannis! Igen, I-vel a nevét, ahogy dukál. És igen, románul, mert bár megértené az Auf Wiedersehen!-t is, nem érdemli meg.

korábban írtuk

Klaus Johannis szerint a PSD a magyaroknak adná Erdélyt

Durva magyarellenes kirohanást intézett szerdán délben Klaus Johannis államfő annak kapcsán, hogy a román képviselőház hallgatólagosan elfogadta a Székelyföld számára területi autonómiát biztosító törvénytervezetet.