Kormányalakítás, előre hozott választás vagy a népharag általi elsöpörtetés?

Mindenesetre lehet, hogy nagyobb eséllyel kapná meg a kijelölt kormányfő a bizalmat a parlamentben, ha nem valamely politikai oldal jelöltje lenne, de az előre hozott választások kimenetele miatti aggodalom arra késztetheti a pártokat, hogy újragondolják eddigi álláspontjukat. Mindeközben kifelé a pártok illetékesei igyekeznek magabiztosnak mutatkozni.

Sorin Grindeanu, a kormányból kilépett, majd a kabinetet a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) támogatásával megbuktató PSD elnöke éppúgy kijelentette, hogy állnak az előre hozott megmérettetés elé, mint Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, a PNL vezetője. Dominic Fritz, az USR első embere pedig egyenesen szorgalmazta azt, mondván: jelen állás szerint az egyetlen megoldást jelenti a politikai patthelyzet feloldására.

Azt, hogy a pártok többségének igazán nem érdeke az előre hozott választás, nem nagy ördöngösség kitalálni – elég csak a rendelkezésre álló felmérési eredményekre ránézni. A PSD és a PNL elnöke ugyan mondhat, amit akar, de alakulatuk 19, illetve 16 százalék körüli támogatottsága nem ad túl sok derűlátásra okot. Ezért mindkettejük részéről inkább kommunikációs fogásról van szó.

• Aminek révén egyrészt a polgárokat akarják meggyőzni arról, hogy nem félnek a demokratikus megmérettetéstől,
• másrészt egymást próbálják kompromisszumra kényszeríteni,
• miközben mindketten tudják, hogy egyiküknek sem jönne jól, ha az államfő a patthelyzet miatt feloszlatná a parlamentet, és idő előtti választást írna ki.

Hasonló kommunikációs fogás az előre hozott választások szorgalmazása az USR részéről is. Igaz, a párt számára nem osztana és nem szorozna, mivel támogatottságuk nagyjából állandó – bár lehet, hogy Fritz arra számít, a PSD és az AUR támogatottságával elfogadott, visszamenőleges hatályú törvénymódosítás, amely révén elveszíti temesvári polgármesteri mandátumát, esetleg néhány százalékkal növeli a személye, és ezáltal a pártja iránti szimpátiát.

Az RMDSZ számára mindig necces a választás, hiszen általában az 5 százalékos parlamenti küszöb környékén billeg, úgyhogy jobb nem erőltetni. Igaz, az AUR jelentette – amúgy reális – veszélyre alapozó kampány valószínűleg ezúttal is átlendíthetné a szövetséget a bejutási küszöbön.

és borítékolható, hogy előbb-utóbb találna olyan szövetségest – akár a nemzeti kisebbségek frakcióját, akár a PSD-t, akár mindkettőt –, amely hajlandó lenne legalább kívülről támogatni egy AUR-kormányt.

Nicușor Dan elnök is inkább mumusnak használta az előre hozott választás témáját, hogy megpróbálja rábírni az egymással viaskodó, jobb híján Európa-barátnak nevezett pártokat – magyarán: mindazokat, amelyek legalábbis a nyilatkozatok szintjén elutasítják az együttműködést a szélsőjobboldali AUR-ral – a koalíció felélesztésére. Az elnök ezzel kapcsolatos nyilatkozatából ugyanis kiderült, hogy ő maga sem szívesen döntene az idő előtti megmérettetés mellett.

Indoklásként az elhúzódó eljárást említette, amely a válságos helyzetet is meghosszabbítaná, de az okok között, amelyek miatt ellenzi az előre hozott választásokat, minden bizonnyal az is ott van, hogy ő sem szeretné, ha olyan helyzet alakulna ki, amelyben az AUR-t kell kormányalakítással megbíznia.

hogy ne nőjön tovább az előre hozott választások és az AUR helyzetbe kerülésének esélye.

Itt most elsősorban a PSD szerepe fontos, hiszen a szociáldemokratáknak kell eldönteniük, hajlandóak engedni, vagy tovább kötik az ebet a karóhoz, és ezzel lehetőséget adnak az államfőnek a parlament feloszlatására és az előre hozott választások kiírására, egyben – az esetleges együttműködés lehetőségét is szem előtt tartva – megágyaznak az AUR helyzetbe kerülésének.

Ugyanakkor a PNL és az USR is átértékelheti álláspontját, miszerint nem támogatja a PSD kormányra kerülését, elvégre – bármennyire is jogosak a velük szembeni ellenérzések – még mindig jobb, ha ők vannak kormányon, mint a szélsőjobboldal.

Pedig a teljes jogkörű kormány megalakítása már csak azért is egyre égető, mert az ügyvivő kormány tevékenységének elhúzódásával az emberekben egyre jobban megerősödök az a meggyőződés, hogy a jelenlegi fősodratú pártok képtelenek legalább a minimális szakértelemmel intézni az ország ügyeit, hiszen még egy normális kormányt sem képesek létrehozni.

Láthattuk az elfajult keddi bukaresti tüntetésen is, hogy mihez vezethet az egyre nagyobb káosz, amely eleve a legmagasabb szintekről indul: az emberek már nem bíznak a hagyományos erőkben, és jelentős részük már az erőszakot sem veti el, hogy az óhajtott változás megvalósuljon, függetlenül attól, milyen ellenséges külső erők manipulációjáról van szó.

Ezért most már ideje lenne végre mindkét oldalnak engednie, különben eljöhet az idő, amikor nem az előre hozott választás miatt kell aggódniuk, hanem azért, mert az emberek olyan mértékben ellenük fordulnak, hogy már nem választás útján akarják őket a süllyesztőbe küldeni.

Hanem sokkal radikálisabb eszközökkel.