2010. október 04., 10:482010. október 04., 10:48
Szomorú, de egyre többen lesznek, és a jelenség már falvakon is felütötte a fejét, s ez intő jel. Hála az égnek, eddig még senki sem dobta fel az ötletet, hogy ezeket az embereket is kasztráltatni kellene. Nem sűrűn hallani, hogy az elöljárók elvágták a legfrissebben átadott embermenhely szalagját. Mint ahogy azt sem olvasni a címlapokon, számba vették a kóbor embereket, és megpróbálják megakadályozni azok elszaporodását.
Az sem véletlen, hogy szinte minden kóbor ember mellett látni egy kóbor ebet is. Elvileg ahol egy kiflivég leesik, ott már többen igyekeznek lecsapni a morzsára. Az is előfordul, hogy szörnyen nagyot tévedek, és egyszerűen csak mindenkinek kell egy barát. Az viszont tény, hogy az egyik iskola mellett a minap egy utcagyereket láttam eldobott kiflivégeket rágcsálni. Amikor felállt, és kiesett egy a kezéből, akkorát koppant, mint a nagytemplom középső harangja. Ennek ellenére felkapta, nehogy másé legyen, és egy sarokkal odébb telepedett le megenni. Nem hiába találta ki, nem vész kárba az állambácsi kifliprogramja.
Nagyon keveset olvasni a napilapok hasábjain a félresiklott életekről, pedig nem mindennapi tanulság egy híd alatt lakó egyetemi tanár elkeseredett vallomása, vagy egy jobb sorsra érdemes díva szomorú folyóparti éneke. Kolozsváron egyetemista koromban találkoztam olyan kóbor emberrel, akinek kisujjában volt több főiskolai évfolyam teljes klasszika-filológiai műveltsége. Szavakból és a semmiből csak légvárat lehet építeni, ám azon érdemes lenne elgondolkodniuk azoknak, akiknek hatalmában állna tenni is valamit, mennyire jó az a társadalomnak, ha kóbor ebek és emberek laknak a buszmegállók esőverte fapadjain.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok