Karácsony után

Elintézhetted volna, hogy sem kilencre, sem tízre, sem tizenegyre, egyáltalán ne menjünk be, látod, a leányka is élvezi a csendet, a telet, hóembert akar építeni, szánkózni, hancúrozni akar, nem a négy fal között kuksolni, mint valami negyedik emeleti blokkpenész. Látod, Szmolkát sem kell már piszkálni a vízért, mert feltöltötték az új hálózatot, most már akkor moshatunk, főzhetünk, mosogathatunk, budizhatunk és zuhanyozhatunk, amikor akarunk, nem kell este vizet gyűjteni a palackokba.

Ha már minden család kifizette a tizennégymilliót, és nem jutott több sem ajándékra, sem falatokra, sem adományokra, szóval, ha már kidobtuk azt a sok pénzt, legalább most már van vizünk elég, látod, neki lehetett vágni az ünnepnek, de még az új esztendőnek is. Lacit sem kell annyit zaklatni azért a könyvért, ha a nyomda készít kemény borítóst, jó, ha nem, úgy is jó, mindegy, csak minél több emberhez eljusson. Hadd el, ne hívd most őket, biztosan pihennek, lazítanak egy kicsit, ők is templomba mennek, majd a kicsivel szánkózni, a szülőket, a rokonokat, a barátokat köszöntik, mert ilyenkor így szokás. Anikót se zavard, biztosan ő is piheni a sok stresszt, a sok rohanás fáradalmait, látod, szegénynek állandóan be van gyulladva a keze, és mindig fáj a háta a sok számítógép előtti görnyedezés miatt. Olyan szép munkát végzett, a borító, a könyv tükre is tökéletes, megérdemli az elismerést, de a lazítást is. Jól van na, egy kicsit bekapcsolhatod a számítógépet, nézzük át a leveleinket, fussuk át a legfontosabb híreket. Nem bánom, babrálj egy kicsit valamelyik kéziratodon, olvasgasd, végy kezedbe golyóstollat, javítgasd, használd ki a csendes napokat. Rendben, akkor nézzünk egy kicsi sportot, diszkóverit, nésöneldzsógráfikot, valami jó filmeket, a manónak is biztosan tetszeni fog. Már nem kell belépnünk a szelgroszba, mert a hűtőnk hála istennek most nem üres; látod, a sört is kiharcoltad magadnak, a csíkit is, a régenit is, pedig Tata és Mama elküldték Barótról a szilvapálinkát, és a múltkor vett hat üveg borból is maradt még három. Ügyes voltál, hogy eszedbe jutott, és beszéltél az angyallal, aki elhozta nekem a rég várt új harisnyát, a zoknit és az új borospoharakat; köszönöm, hogy mégsem csak a kézirat, a munkád, a borod, a söröd és a kocsi a fontos neked, hanem az én harisnyám is. És elismerem, nem vagy sem hanyag, sem feledékeny, mert Pista bácsiéktól is elhoztad a rövid szárú csizmámat, amelyre új sarkat tett, és ügyes voltál, hogy a bakancsod múltkori javításával együtt ezt is kifizetted. Most már egyenesbe jöttünk, nem tartozunk nekik egyetlen garassal sem, csak az örök hálával, amiért ilyen olcsón és jól dolgoznak.

A szervizbe természetesen nem kellett sietnem, hadd élvezzék az ünnepet a szakik, szürcsöljék a reggeli első feketét, sört, bort, pálinkát, amit és amennyit akarnak. Motorolajt nem kellett venni, sem drágát, sem nemzetit, és a kocsi sárga lámpája sem villogott, sem jobb, sem bal kanyarokban. Mert a műszert be sem kellett gyújtani. Szmolkát természetesen békén hagytam, bár egy köszöntő-SMS belefért volna. Lacit természetesen nem zavartam, majd megbeszéljük, hogy mi legyen a könyvekkel: ha lesz pénz kötött könyvre, lesz, ha nem, akkor egyelőre nem. Anikóval természetesen tudtam beszélni, mert a zsebtelefonomat természetesen feltöltöttem, és amikor a nagy üzenetküldéses, hívásos cunami lejárt, élő szóban tudtam egészségben és békességben gazdag új évet kívánni neki is. És mindenki másnak is, akik itt vannak a szívemben. Az asszony természetesen felvette a tiszta új harisnyáját, én pedig a vadonatúj golyóstollbetétet, és csendes éjszakákon át javítgathattam a kéziratokat. És a templomban természetesen annak a gyógyszerész asszonykának az egészségéért és boldogságáért is imádkoztam, aki karácsony előtt ászpentervásárlás után boldog ünnepet kívánva visszamosolygott.