Iohannisék jogállama

Amíg az Erdély elrablásával riogató és a magyar nyelv kigúnyolásával kampányoló államfő kedvenc pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ellenzékben szenvedett, addig Romániában nyoma sem volt a jogállamiságnak. A diktatórikus, korrupt Dragnea idején Brüsszelben is megmondták: mindhiába keresték Bukarestben a jogállamot, nem találták. Aztán a jogtipró, Európa-ellenes Szociáldemokrata Párt (PSD) szavazatainak jóvoltából hatalomra jutott a PNL, s egyszerre előkerült a jogállamiság. A korrupciót pedig elvitte a cica.

Két évvel ezelőtt, a nyári szabadságolások kellős közepén a közösségi fórumokon, nyilvánvalóan teljesen spontán módon, monstre tüntetést szerveztek a bukaresti kormányépület elé a jogállamiságért meg a korrupció ellen. De főképp azért, hogy megbuktassák az akkori kormányt. A megmozdulás gazdátlan volt, a hatóságoknak nem volt tárgyalópartnerük, aki magára vállalta volna a százezres demonstráció szervezői feladatait.

Emlékszünk a történtekre. A „román diaszpóra” 2018-as kormányellenes megmozdulásán a tüntetők közé vegyült rendbontók összetűzést provokáltak a csendőrökkel, akik ezután könnygázzal és botozással kiszorították a kormány előtti térről a több tízezres tüntető tömeget. Az erőszakos cselekményekben több mint négyszáz tüntető és tíz csendőr sebesült meg. Bántalmazott demonstrálók feljelentése nyomán több csendőrségi vezető ellen büntetőeljárás indult. Jól megszervezett ellenzéki provokációt és elhibázott hatósági fellépést láttunk. És az erre ügyesen felfűzött politikai cirkuszt. Brüsszeli, strasbourgi ejnye-bejnye, mert jogállam az nincs.

Július 15-én Iohannis liberális jogállamának egyik fajsúlyos intézménye, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) bejelentette, hogy lezárja a nyomozást a 2018. augusztus 10-i tüntetéskor történt hatósági fellépéssel kapcsolatban. Kivizsgálták a csendőrség vezetőinek döntéseit, s az esetleges államcsínykísérlet lehetőségét is. Az ügyészek szerint az erőszakos fellépésnek nem mindegyik „járulékos áldozata” volt „ártatlan áldozat”. Tetszik, nem tetszik, az ügynek itt le kellett volna zárulnia, ha már jogállamról beszélnek az ország vezetői. 

Csakhogy Iohannisék kapcsoltak. A választási kampány kellős közepén született DIICOT-döntés megfosztja a demokratikus és Európa-barát liberálisokat egy ütős propagandaeszköztől. Mert azt már tudjuk, hogy a szociáldemokraták miatt éledt fel újra a koronavírus-járvány, de azért a PSD parancsait teljesítő rendőrparancsnokok bűnösségének leleplezése lenne az a bizonyos hab a kampánytortán.

Mi történik tehát egy jogállamban? Egy ügyesen megszervezett „civil” aláírásgyűjtési akció, a kormányközeli „független”, cseppnyi titkosszolgálati háttérrel megfűszerezett sajtó felháborodása, jól célzott politikusi hőbörgés, s máris megvan az eredmény. A jogállamiság egyik bástyája, a DIICOT befolyásolhatatlan ügyészei újraindítják a nyomozást az augusztus 10-i tüntetés ügyében. Kivizsgálják a csendőrség volt vezetőinek tetteit.

Az ügyészek most majd addig vizsgálódnak, amíg meg nem születik a Iohannis-féle hatalomnak kedvező eredmény. Mert a jogállam az jogállam.