Hurrá, nyaralunk! De valami bűzlik

Kétségtelen, hogy rengeteg gyönyörű tája, hegye-völgye, folyója, sőt még tengere is van Romániának – amivel bizony nem minden ország büszkélkedhet. Gyakorta hallani, hogy nem is muszáj országhatárokon túlra vándorolnunk ahhoz, hogy gyönyörű természeti kincseket lássunk, hiszen magas sziklák, ózondús erdők, tiszta patakok birtokában vagyunk. Ez mind igaz lehet, azonban ha a valóság talaján maradunk, több tényező is elkedvetlenítheti a belföldi kirándulásra indulókat.

Ilyen például a mindent beborító szemét. Szinte nincs is olyan eldugott vagy kevésbé eldugott hely ebben az országban a Néra völgyétől Máramarosig, a Duna-deltától a Kazán-szorosig, a Székelyföldtől a moldvai kolostorokig, ahol ne találkozna eldobált hulladékkal az ember. Pillepalackot sodor a csacsogó patak, sörösbádogra lép a magas hegycsúcsok felé igyekvő. Mi pedig ilyenek vagyunk: bár turistaként vágyunk a szépségre, tisztaságra, mentalitásunk alapvetően nem változik, sokan közülünk továbbra is szemetelnek. És inkább külföldi célpontokra utaznak, hogy tisztaságot tapasztaljanak maguk körül, aztán az más kérdés, hogy ott is nagy ívben elhajítjuk a szemetet.

Aztán ott van a vendéglátás minősége. Az ember sajnos nem bízhat meg abban, hogy a pénzéért mindig arányos minőségű szolgáltatásban lesz része: legyen szó szállásról vagy vendéglátóipari egységben történő étkezésről. Még mindig rengeteg kívánnivalót hagy maga után a hazai vendéglátás, az élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi felügyelők múlt héten összesen 461 800 lej értékben szabtak ki bírságot, miután 269 élelmiszeripari létesítményt ellenőriztek a román tengerparton. Az ellenőrök többek közt amiatt bírságoltak, hogy az élelmiszert nem tárolták az előírásoknak megfelelően, a konyhákban nem voltak megfelelő higiéniai körülmények, vagy hiányoztak a termékeket kísérő állategészségügyi dokumentumok, az idénymunkára felvett alkalmazottak a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkeztek az élelmiszer kezelésének szabályairól. Megbírságoltak sörözőket, cukrászdákat, vendéglőket, gyorséttermeket és így tovább.

Sajnos ez a helyzetkép: nálunk mindig bűzlik valami, legyen az szemét vagy szolgáltatás. Sajnos egyelőre nem olyanok a körülményeink, hogy ne vágyjunk külföldre. És ez az ország sem tesz meg mindent azért, hogy „megtanulhassunk vágyakozni az után, ami a miénk”.