Hol vannak a normál körülmények?

Eddig ugyanis életidegen, túl irodalmi volt a vizsga – ezt évtizedek óta megszokták a nyolcadikosok, belefásultak a pedagógusok, és többek közt emiatt is érte rengeteg kritika – legtöbbször hiába – az oktatást. Örülni kellene, hogy a hírek szerint Romániában is belátható időn belül megvalósulhat, ami egyébként természetes lenne: a diákoknak a való élettel összefüggésben álló tételek, tudnivalók alapján kellene vizsgázniuk.

Csakhogy. Hol vagyunk mi általában, és különösen most a normális körülményektől? Nem tudunk felhőtlenül örülni, hiszen a nyolcadikba lépő gyerekeket nem készítették fel ötödik osztálytól kezdve a változásra, a járványhelyzettel, online oktatással terhelt elmúlt félévük pedig pláne nem erről szólt. Hanem magukról a nagybetűs Változásokról – csak másként. Aki nem tudná: arról a kísérletinek nevezett generációról van szó, amely évek óta szenvedő alanya volt a tantervek, vizsgatervek átszabásának, módosításának, ennek a tagjai voltak azok, akiket „tankönyvek nélküli” nemzedéknek is neveztek, akikről még az elmúlt tanévben sem lehetett tudni, hogy a „régi”, bevált módszerek és vizsgakövetelményeknek megfelelően fognak-e majd kisérettségizni, vagy egy teljesen új szerint.

Nos, a jelek szerint jövőre az új módszertan alapján tartják majd a nyolcadikos vizsgát, csakhogy ez számos további kérdést vet fel. (Egyébként meg valóban naiv lenne, aki azt várná el az amúgy is ingoványos talajra épülő oktatási rendszerünktől, hogy akár egyetlen aspektusa is megbízható vagy előre látható legyen. Különösen a körülöttünk tapasztalható bizonytalanságot megtöbbszöröző, ki tudja, meddig tartó járványhelyzetben...)

A vizsgamódszertan átalakulása valószínűleg a román gyerekeknek is gondot fog okozni, már csak azért is, mert a jelek szerint a jövő tanév sem lesz zökkenőmentes: egyelőre még csak sejteni sem lehet, milyen mértékben lesz online, milyen mértékben személyes részvételű az oktatás, hogyan zajlik a kisérettségire való felkészítés stb.

A kisebbségi gyerekek vonatkozásában még több a kérdőjel. A romániai magyar diákság „örökzöld” problémája, hogy a román nyelv és irodalom oktatásának hiányosságai miatt nem tanulja meg megfelelőképpen használni, beszélni az állam nyelvét. Ehelyett a gyerekek az irodalmi műveket, archaizmusoktól, regionalizmusoktól hemzsegő szövegeket bifláznak iskolai keretek közt, viszont a boltban nem tudnak helyesen kérni két tojást románul. Szórványvidéken vagy nagyvárosokban persze más a helyzet, de a tömbmagyar régiókban élő gyerekek bizony jobbára arra vannak utalva, hogy elsősorban az iskolában tanultakból építsék fel élő, aktív románnyelv-tudásukat. Amiből jövő nyáron számot kell adniuk a kisérettségin.

A követelmények megváltoznak – az már csak hab a tortán, hogy olyan mennyiségű feladatsort irányoztak elő, hogy szakértők szerint ezeket még egy román anyanyelvű diák sem tudná megoldani két óra alatt, a tanítás módja pedig várhatóan továbbra is képlékeny marad, hiszen egyelőre homályosak az elképzelések a jövő tanév mikéntjét illetően.

Közben sok, tömbmagyar vidéken élő gyerek eddig a régi módszer szerint készült – már ha egyáltalán készült a megmérettetésre. Így nagyjából egyetlen tanév áll rendelkezésükre, hogy felkészüljenek arra, amire egy év alatt felkészülni nagyon nehéz. Normális körülmények között mindez abnormálisnak lenne tekinthető. De hol vannak itt a normális körülmények?