2010. október 18., 09:532010. október 18., 09:53
Nálunk sem olyan rossz a törvényszolgáknak, akit lehet, azt megkopasztanak rendesen. Itthon azonban komoly előnyük van, mivel az ügyfeleik nem minden esetben értik a törvénykezés nyelvét, így könnyen félrevezethetők. A falusi néninek zsebkendője sarkából minden egyes találkozáskor ki kell csavargatni a havi nyugdíját, mivel megbízik az őt képviselő, magasan iskolázott talárosban. Ennél azonban sokkal szomorúbb, hogy gyerekek perelik szüleiket, testvérek ugranak egymásnak, és nem hajlandók tárgyalni csak komoly pénzekért fizetett ügyvédeken keresztül. Sok esetben az örökség képezi a vita tárgyát, és észre sem veszik, hogy az akár évekig húzódó perlekedések végén nemcsak az örökség, hanem a saját vagyonuk is átkúszik az ügyvédek zsebébe. Ám nemcsak az anyagi javakat kell sajnálni, hanem sokkal fontosabb értékek is elvesznek, amelyeket a nagyszüleink gondos féltéssel bíztak ránk, hogy adjuk tovább az utódainknak. Sokkal nagyobb becsben tartották ők ezeket, mint a házat és a telket, amiért a vita folyik. A családi béke, a kölcsönös tisztelet, az alázat és a megbecsülés, illetve az adott szó ereje ma már olyan kiüresedett szlogenekként hangzanak, amelyek mögött nagyítóval sem találni az eredeti tartalmat, és amelyek emlegetése maradiságot jelent a fiatalok nagy részének. Ezért viszont senki sem pereskedik, ezt nem vésik az ügyvédek kőtáblákba. Nem tudni, meddig lesznek még olyanok, akik értik ezeknek a szavaknak az igazi jelentését, és képesek mécseslángként vigyázni rájuk. Meglehet, idővel már a szótárba sem kerülnek be, mert azok a szavak, amelyeket nem használnak, kikopnak a köztudatból. Egyik tanárom szerint a nyelv szavai mindig a valóságot tükrözik. Amennyiben ez igaz, és miért kételkednénk benne, a való életből eltűnhetnek az említett fogalmak, mert a mögöttük rejlő tartalom is megszűnik létezni. Én nem akarom ezt látni, de nem nagy jövőt jósolok az igazi értékeknek. Vajon lesznek-e olyan ügyvédek, akik megvédik ezeket az értékeket, és lesznek-e olyan törvények, amelyek alapján felelősségre lehet vonni ezek rombolásáért az emberiséget?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.