Ha lehull a szuperhős álarca

A tavaly októberben levitézlett Dăncilă-kabinet kenőpénz elfogadásával meggyanúsított egészségügyi miniszterének esete kapcsán több mindenen eltöprenghet a szavazó, aki a mélyrétegekbe és a magas szintekre egyaránt begyűrűző korrupció országának polgára.

Meglehetősen naivnak kell lenni ahhoz, hogy valaki tényleg elhiggye a politikusi szép szavakat, ígéreteket, hiszen tudjuk: általában köbgyököt kell vonni egy hazai tárcavezető ígéreteiből, és sűrűn bebizonyosodik, hogy korántsem lesz azokból gálickő. Azért sem, mert a jelek szerint átlagosan mintegy pár hónapig marad életben Romániában egy-egy kabinet (és a soron következők persze nem folytatják elődjeik megkezdett munkáját), ugyanakkor azért sem, mert markáns a hagyománya minálunk annak, hogy szemfényvesztő, üres szlogenekkel dobálózó színházat játszanak a magas polcon csücsülő döntéshozók.

Nos, ez fölöttébb cifrán történt a szociáldemokrata Pintea esetében, aki az igazság, a társadalmi egyenlőség, a korrupcióellenes harc bajnokaként tetszelgett miniszteri hatáskörében. Talán emlékszünk, ő volt az, aki széltében-hosszában hirdette: ki akarja űzni a hálapénz intézményét a romániai egészségügyből, és úgy tűnhetett, tesz is mindezért. Látszatintézkedéseit, a korrupcióellenes harc jelszavaival felcímkézett, jó szándékúnak álcázott nyilatkozatait hitte, aki akarta. Eljátszotta a szuperhőst is a média reflektorfényében: éjszakai „razziákat” tartott kórházakban, hogy rajtaütésszerűen bizonyítsa be, mi minden nem működik megfelelőképpen. Aztán bejelentette, hogy a szaktárca úgynevezett beépített „kémbetegekkel”, a páciensek „007-es ügynökeivel” deríti fel, ha az egészségügyi személyzet csúszópénz elfogadására vetemedne. Ezen kívül úgynevezett hálapénzdobozkákat akart elhelyeztetni a kórházakban, hogy a betegek abba rejtsék a tetszés szerinti összeget – de csak akkor, ha valóban elégedettek a kezeléssel. Mi tagadás, tetszetős akciók voltak. Aki esetleg még naivan hitt volna abban, hogy egy hazai döntéshozó képes valós lépéseket tenni a sumákolás megfékezésére, optimistán tekinthetett volna a jövőbe.

„Bűnöző nép vagyunk. Amint megnő a bírságok értéke, tiltakozunk. Viszont ha nem akarjuk megszegni a törvényt, akkor miért haragszunk, ha nagyobb lesz a bírság?” – imígyen szóla Pintea minisztersége idején – kijelentése pedig utólag, a friss történések ismeretében több mint ironikus. Az alakoskodás mintapéldája, hogy az az exminiszter tett ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat, akit a nagybányai kórház menedzsereként a minap vesztegetés közben tetten értek: 120 ezer lejt fogadott el irodájában egy vállalkozótól.

Jogosan fogalmazódhat meg több kérdés is az előzetes letartóztatásba helyezett politikus esete kapcsán. Vajon hogyan is adhatna hitelt a romániai polgár politikusaink tetteinek, nyilatkozatainak? Miként hihetné el, hogy a korrupcióellenes harc bajnokainak szerepében tetszelgő döntéshozók feddhetetlenek, nem vesztegethetők meg, hogy elutasítják a csúszópénzt? Vajon hányan vannak a politikusok között, akik Pinteához hasonlóan bort isznak, és vizet prédikálnak? És vajon hány „szuperhősről” hull le valaha is az álarc?