Hirdetés
Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

2025. május 21., 18:452025. május 21., 18:45

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Aki május 18-a előtt nem volt tisztában azzal, hogy mit jelentene az ország számára, ha a szélsőségesen nacionalista, a szuverenizmust – sok minden mással együtt – csak megvezetésként, hogyaszongya „politikai marketingként” hangoztató jelölt nyeri az államelnöki tisztséget, az azóta eltelt napokban is kapott némi támpontot. George Simion és politikai bandája a történelmi vereség után ott folytatta, ahol a kampány idején abbahagyta: a megválasztott államelnök, valamint hívei sértegetésével, fenyegetésével, a nők lealacsonyításával, a sajtó támadásával, összességében az útszéli politizálással. Miközben örülnünk kell, hogy Románia megőrizte európai elköteleződését, és nem fordult vissza az időben, egyúttal fel kell készülni, hogy az AUR és vezére semmit sem tanul a vereségből, hanem a több mint 5 millió szavazattól megittasodva még inkább felpörgeti konfrontatív, agresszív politikai gyakorlatát.

Az pedig végképp nem jelent jót, hogy Simion – a rá jellemző felelőtlenséggel és kalandorsággal – nem tartózkodott a vérfürdő, magyarán a polgárháború lehetőségének emlegetésétől.

Ennek az ámokfutásszerű politizálásnak a legnagyobb ellenszere az (lenne), ha a rendszerváltást követő román politikai megmérettetések legnagyobb fordítását és győzelmét végrehajtó Nicușor Dan államfőként beváltja a hozzá fűzött reményeket. Vagyis stratégiai ügyekben irányt szab az elmúlt évtizedekben többnyire a nagyhatalmak kénye-kedve szerint igazodó ország számára, a társadalmat érintő fontos politikai, oktatási, közéleti kérdésekben kifejti a véleményét, ezzel egy időben megújulásra, reformra ösztönzi az emberek valós igényeitől eltávolodott politikai elitet.

De addig is „munkába állít” egy olyan kormányzó többséget, amely képes lesz megküzdeni Románia legsürgetőbb kihívásaival, mindenekelőtt a magas költségvetési hiány lecsökkentésével, a gazdaság „gatyába rázásával”, a strukturális reformok végrehajtásával. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország kievickéljen a válságból, a lakosság visszanyerje a politikusokba és pártokba vetett bizalmát, továbbá hogy a következő választásokon ne kelljen ismét rettegjünk az aranysárga veszedelem előretörésétől.

Sokan hiányolták, hogy Nicușor Dan a választás éjszakáján, immár győzelme tudatában nem köszönte meg külön a magyaroknak is, hogy rá szavaztak, holott ezt a besszarábiaiak esetében megtette.

Nos, ha utólag és közvetve is, de megtörtént, hiszen a megválasztott államfő Kelemen Hunornak köszönetet mondott a magyarok és az RMDSZ támogatásáért, egy televíziós műsorban pedig „lenyűgözőnek” nevezte a magyarok mozgósítását. Az elmúlt napokban egyébként rengeteg román közéleti személyiség, valamint egyszerű polgár fejezte ki a háláját magyar nemzetiségű honfitársainak a vasárnapi szavazatért, megköszönve, hogy nem a sötét oldalt, hanem az európai Romániát választották. Nem is hinnénk, milyen sokat jelent ez a többség és kisebbség együttélésének javítása terén, arról nem beszélve, hogy meggyőződhettek róla: a sokszor még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett magyarok partnerei, és nem ellenségei ennek az országnak.

Ugyanilyen fontos, hogy Románia új elnöke a most induló mandátuma idején ne feledkezzen meg a romániai magyaroktól kapott támogatásról, és próbálja majd viszonozni a megelőlegezett bizalmat, amikor terítékre kerülnek például az ország közigazgatási átszervezéséről szóló tervek vagy a kisebbségi jogok bővítését célzó előterjesztések. Tisztában vagyunk vele, hogy a hála nem politikai kategória, viszont szeretnénk, ha George Simionhoz hasonlóan Nicușor Dan sem felejtené el, mit köszönhet a magyaroknak. Persze annak tudatában, hogy az AUR vezetője ezt sose fogja megbocsátani nekünk...

De ugyanilyen fontos az is, hogy a választás következménye – az egyik fél győzelme, illetve a másik veresége – ne csapjon át szélsőséges számonkérésbe, leszámolásba.

Még ki sem hirdették az illetékes hatóságok a végeredményt, csalódottságukban egyesek nekiláttak szétvagdosni a román személyi igazolványukat, útlevelüket. Mások bosszút kiáltanak, és a Pruton túl élő nemzettársaikat, a Moldovai Köztársaság polgárait kiáltják ki bűnbaknak Simion veresége, Dan győzelme miatt. Emögött ugye az áll, hogy a volt szovjet tagköztársaság román állampolgársággal rendelkező szavazópolgárainak 88 százaléka (138 ezren) Bukarest főpolgármesterét támogatta a vasárnapi államfőválasztáson. A hangulatkeltés odáig fajult, hogy egyesek petícióban követelik: vizsgálják felül a bukaresti hatóságok, miként jutottak román állampolgársághoz a moldovaiak (a kezdeményezést már több mint 16 ezren aláírták), míg mások egyenesen megfosztanák őket a román állampolgárságuktól.

Miközben elvárható, hogy egy ország állampolgárságát csakis az arra törvény által jogosultak szerezhessék meg, remélhetőleg a hasonló leszámolásokból semmi sem lesz. Egy állampolgárt ugyanis semmilyen formában nem lehet felelősségre vonni a politikai álláspontjáért, tételesen azért, hogy miként szavazott. Sem akkor, ha születésétől, sem abban az esetben, ha későbbi döntése nyomán tartozik közjogilag egy nemzethez.

Mindez egyformán vonatkozik a mostani államelnök-választás során célkeresztbe került, román állampolgársággal rendelkező besszarábiaiakra, mint a külhoni magyarokra, akik gyakran kapnak szemrehányást amiatt, hogy „úgy” szavaztak. Ideje lenne leszokni erről a számonkérésről, már csak a Magyarországon jövőre tartandó országgyűlési választásokra tekintettel is. Bízunk benne, hogy bármi lesz is a megmérettetés kimenetele, senki nem fog nekiesni a határon túli magyaroknak, és felelősségre vonni őket, bárhogyan is szavazzanak.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Melyik Nicușor Dan és Románia igazi arca?

Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.

Makkay József

Makkay József

Dilettantizmus magas fokon: Parajdtól Dél-Romániáig ugyanaz a forgatókönyv

A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Hirdetés