Balogh Levente
2020. július 31., 17:532020. július 31., 17:53
2020. július 31., 18:002020. július 31., 18:00
A soviniszta román szélsőségesek annyiban különböznek a koronavírus-járványtól, hogy távozásuk után nagyjából tudható, mikor jelennek meg újra. A december elsejei román nemzeti ünnep, az úzvölgyi magyarellenes pogromkísérlet évfordulója vagy bármilyen más román nemzeti ünnep környékén számíthatunk arra, hogy ismét felkerekednek távoli városaikból, falvaikból, hogy ellátogassanak a többségében magyarok lakta Székelyföldre, és hogy ott „ünnepeljenek”.
Így volt ez most, szerdán is, amikor a Mihai Tîrnoveanu brassói orvos által vezetett A Nép Útja elnevezésű szélsőséges szervezet ismét kiadta a jelszót, hogy az igazán hazafias románoknak a Székelyföldön, pontosabban Sepsiszentgyörgy főterén kell megülniük a román himnusz napját, mivel ott nehezebb azt énekelni.
Hogy miért lenne nehezebb Sepsiszentgyörgyön a román himnuszt énekelni, mint a magyart, vagy bármely más nemzetét – a ritkább levegő, esetleg valamilyen rejtélyes okból fellépő kollektív amnézia okán, amely miatt az emberek elfelejtik a himnusz szövegét –, azt már nem részletezte. Így aztán a hívatlan vendégek megjelentek a város főterén, és ünnepeltek. Emellett pedig alaposan megcáfolták a főszervező által korábban írtakat, ugyanis kétszer is elénekelték a román himnuszt, és a beszámolók alapján egyáltalán nem tűnik úgy, hogy közben bármilyen nehézségbe ütközött volna a dalolás.
A mintegy félórás szeánsz után aztán ismét összepakoltak, és eltakarodtak. Az ünnepi mámort pedig talán némi szomorúság is beárnyékolta, hogy ezúttal sem sikerült kierőszakolniuk egy jó kis konfliktust, senki sem akarta kitiltani őket, pláne erőszakosan nem akart fellépni velük szemben.
Merthogy valójában szereplésük egyik fő célja éppen az lenne, hogy provokálják az ott élő magyar közösséget. Ha ugyanis vendégszereplésük erőszakba fulladt volna, ismét jó kis propagandatémát adtak volna az ilyesmire mindig folyékony román médiának, és napestig harsoghatták volna, hogy az intoleráns magyarok nem tisztelik kellőképpen a román nemzeti jelképeket, az őket földjén nagylelkűen megtűrő Románia himnuszát.
Ugyanez volt a taktika tavaly, amikor ugyancsak Tîrnoveanu vezetésével román szélsőségesek az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemetőben randalíroztak, majd be is törtek a sírkertbe az állítólag oda temetett román hősök emlékművét felavatni. Azonban a jó kis magyar-román összecsapás akkor sem jött össze, a temetőt védő magyarok ugyanis az okos enged jegyében inkább félreálltak a gyűlölködő román csürhe útjából. És ugyanígy kudarcot vallottak idei, június 4-ei provokációs kísérletükkel, amikor ugyancsak Sepsiszentgyörgy főterén „ünnepelték” meg a trianoni diktátum aláírásának századik évfordulóját.
A provokáció kísérlete mellett állandó performanszaik olyan hatást keltenek, mintha valamilyen primitív, rituális szertartást végeznének, amellyel megkísérlik elűzni a „gonosz” erőket, vagyis a magyarokat a szülőföldjükről. Ebben pedig a gonosz elűzését elősegítő „csodaszer” szerepét nem a tömjén, a szenteltvíz, a kereszt, az ezüst pisztolygolyó, esetleg a keresztúton három napja elföldelt fekete kutya tetemének vérével bekent csodatevő kristály játssza, hanem a román zászló és a himnusz. Vagyis valójában nem tesznek mást, mint hogy fegyverré degradálják a nemzeti jelképeiket, amelyekkel megpróbálják kiűzni a magyarokat a saját városaikból.
Eközben minden bizonnyal mélységes meggyőződéssel vallják, hogy ettől igazi, jó románok, bátor hazafiak, akik a testi épségüket kockáztatva bemerészkednek az ősi ellenség várába, hogy ott fitogtassák parttalan patriotizmusukat.
Úgyhogy nyugodtan készülhetünk arra, hogy előbb-utóbb – akár december elsején, akár az úzvölgyi hőbörgés évfordulóján – ismét megjelennek a Székelyföldön románkodni egy kicsit. Ezzel persze egyre távolabb kerülnek céljuk elérésétől, lassan már kutyába sem vesszük őket, habókos, misztikusan megélt románságuk kidomborítását szolgáló performanszaikra legfeljebb csak legyintünk, hiszen úgy jönnek és mennek, mint egy enyhe lefolyású nátha.
Azt meg végképp nem sikerül elérniük, hogy a magyarok a román ünnepeken román nemzeti trikolórt tűzzenek otthonaikra, és csatlakozzanak a román himnuszt éneklők kórusához.
Ha ugyanis a román nemzeti jelképeket ők vagy bárki más – akár valamely román állami intézmény vagy politikus – eszközként használják a melldöngetéshez, a hőbörgéshez és pláne a provokációhoz, a magyarok hergeléséhez és gyalázásához, azzal nem fognak bennünk több tiszteletet ébreszteni irántuk.
Viszont legalább ismét bebizonyítják, hogy valójában ők maguk sem tisztelik őket.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!