2011. január 11., 10:182011. január 11., 10:18
Akkor miért tűrjük el azt, ha a román vasúttársaság ahelyett, hogy némi pénzt fordítana a sínek megjavítására, inkább kitolja egy órával a menetidőt. Eddig egy rémálom volt a Bukarest–Szatmár-gyors, az elmúlt év során minden utazásom alkalmával legalább félórát késett, de olyan is volt, amikor nem túl matektudós agyamat számológéppel kellett kiegészítsem, hogy kitaláljam, a sok száz perc késés pontosan hány óra is. Idén kereken egy órával indult hamarabb, és az egész pályaudvar őszinte csodálatára csupán tíz perc késéssel be is futott a vonat.
Boldogan ültem fel, már ki is számoltam magamban, hogy fél négykor Kolozsváron leszek, mert mindig öt óra alatt teszi meg ezt a távot. Túl szép volt, hogy igaz legyen, csodák csodájára a „gyors” vonat addig száguldott, míg ugyanakkorra ért be, mint amikor egy órával később indult. Így kell az ügyeket intézni kérem szépen! Az nem számít, hogy Kolozsvárról Bukarestbe 16 órát kell utazni, a lényeg az, hogy az utasok jó kedélyét megőrizzük, ne a késés keserű szájíze maradjon meg, inkább üljék szét a hátsójukat.
A hivatalokban természetesen más a helyzet.
Ott azért kell várakozni, mert nem szólhatunk rá folyton alkalmazottainkra, hogy kevesebbet kávézzanak és többet foglalkozzanak a klienssel, mert a koffein nélkül még a végén elvétik a számokat. Elvtársak! Mindig a probléma gyökerét kell megkeresni, a megoldást pedig úgy felépíteni, hogy ezt a gyökeret ügyesen körbejárjuk, de ki ne iktassuk amíg lehet, hiszen országunk állampolgárai jó tűrőképességűek, töménytelen idővel és kötélidegekkel rendelkeznek, és megértik, hogyha egy személy 280 kilométernyi vonatozásért fizetett 50 lejt, abból nem lehet megjavítani azokat a síneket.
Csak ne háborogjunk, örüljünk, hogy ennyi is van. Vagy azt akarják, hogy sok millió kölcsönvalutát költsünk mi is pár kilométer sínre? Kell ez nekünk? Hogy aztán évről évre csak azt zúgjuk, hogy sose lesz meg ez a vasút! Hát mi vagyunk mi? Autópálya?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok