2010. december 09., 10:352010. december 09., 10:35
Leütök a billentyűn naponta vagy tízezer jelt, közösségi portálokon navigálok. Teázóban szoktam megvitatni a napi politikát. Van három bankkártyám, és bár némi segítséggel, de tudok interneten pénzt utalni. Van saját könyvelőm, akinek mindig kedvesen mosolygok, abban bízva, így kompenzálom, hogy semmit nem értek abból, amit mond, jóhiszeműen teljesen ráhagyatkozva írok alá. Eljárok fodrászhoz, manikűröshöz, és néha szoláriumba is. Kísérletezem, és jól boldogulok a konyhában, autót vezetek, ugyancsak némi telefonos segítséggel, de ki tudok cserélni egy kereket.
Zsófival a környezetvédelemről, a víz körforgásáról szoktunk beszélgetni, szóba került már a pénz útja is, igaz, hogy ebből Zsófi azt értette, hogy amit a boltban befizetünk borvízért és gumicukorért, az előbb-utóbb visszakerül hozzánk a bankból, fizetés formájában. Valószínűleg csiszolnom kell még a szemléltető példáimon. Méregtelenítek is, mert divat, igaz, hogy majd belepusztultam, amikor napokig nyeltem az undorító katyvaszt, és nem, nem lettem utána sem rózsásabb, sem feszesebb bőrű. Egy lépést sem teszek az arclemosóm nélkül, amit természetesen a leginkább nyomatott reklám hatására választok ki. ÉS AKKOR MIÉRT ÉRZEM OLYAN GYAKRAN, HOGY SZÍVESEBBEN LENNÉK RABNŐ EGY MEDITERRÁN TENGERPARTI KASTÉLYBAN?
Hogy ha néhány napra férfiatlanodik a ház és az életem, miért érzem úgy, hogy nem és nem bírok megbirkózni a hétköznapokkal. A befagyott autózárra kézenfekvő módon megveszem a fagyoldót, de félórán keresztül futkosok az autó körül, mert nem találom, hol kell megnyomni, hogy fújjon. Majd a taxis kell, hogy megmutassa, hogy csak benyomom a befagyott zárba és már fúj is. Órákig kell lesnem a szemetesautót, hogy a szemetesbácsit megkérjem, húzza ki a kukát azon a tíz méteren a derékig érő sárban, hogy majd tudja elszállítani belőle a szemetet. Zsófi miért néz gyanakodva rám, amikor két ujjal próbálom karnyújtásnyi távolságból a kazánba ügyeskedni a hasábfát. Miért nem vesz komolyan a hibabejelentő a villanyvállalatnál, amikor idegesen közlöm, hogy nem tudok aludni, ha tízpercenként megszakítják a szolgáltatást. Szóval inkább lennék rabnő...
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.