Felkérés anarchiára

A mostani megmozdulások résztvevői közül sokan olyan közszereplők buzdítására, hívására mentek ki tiltakozni, mint például a szélsőségesen nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetségből (AUR) éppen vállalhatatlansága okán kizárt Diana Șoșoacă szenátor. Márpedig ez a politikus mást sem csinál az elmúlt hetekben, mint folyamatosan megkérdőjelezi a hatósági intézkedéseket, amivel nem lenne baj, csakhogy ő egyenesen arra biztat mindenkit, hogy szegüljön ellen a szabályoknak, rendeleteknek, törvényeknek: ne viseljen maszkot, ne tartsa a távolságot, ne zárja be az éttermet a megszabott időben, ne vegye figyelembe a kijárási tilalmat, sőt ha megbünteti a rendőr, ne fizesse ki a bírságot. Nos, mindez nem más, mint anarchiára való felbujtás, amit a romániai közélet újsütetű botrányhőseként viselkedő szenátornak sikerül magas szinten művelnie, néhány bukaresti hírtévé bűnös, a nézettség növelését célzó segédlete közepette.

Az is szembeötlő, hogy miközben ezeknek a tüntetéseknek a célpontja mindenekelőtt a jobbközép kormány, a demonstrálók egyféleképpen megszemélyesítették a kabinet népszerűtlen döntéseit, és az ezek mögött látni vélt Raed Arafat katasztrófavédelmi államtitkárt kiáltották ki közellenségnek. Ami szintén téves alapállás, és sajnos a kormánykoalíción belülről megfogalmazott kritikák is jelentős hátszelet adnak ennek a közhangulatnak.

Merthogy a járvány idején indokolt korlátozások sorozata nem egyetlen döntéshozó felelőssége, ezek ódiumát nem lehet egyetlen tisztségviselő nyakába varrni. Nagy hibát követnek el azok a kormánypárti politikusok – meglovagolva a társadalmi elégedetlenséget, sőt lovat adva a tüntetők alá –, akik bűnbakot keresve igyekeznek hitelteleníteni Arafatot, elhibázottként beállítva a neki tulajdonított döntéseket.

Csakhogy ezek a döntések nem a palesztin származású orvoséi természetes személyként, hanem a vészhelyzeti bizottságon keresztül a bukaresti kormányé, amely igenis köteles felvállalni ezeket – vagy adott esetben módosítani, enyhíteni a szigorításokat, ahogy tervezi például a boltok nyitva tartása esetében. Sőt megteheti azt is, hogy visszavonja a korlátozásokat, azonban a román kormány, a szakhatóságok és az egészségügyi szakemberek körében – legalábbis eddig – egyfajta közmegegyezés él a tekintetben, hogy a koronavírus-járvány, a fertőzés exponenciális terjedésének visszaszorítása prioritást élvez, mivel nagy a kockázata, hogy nagy számú, orvosi ellátást igénylő fertőzött esetén telítődnek a kórházak, és ami nagyobb veszélyt jelent, az intenzív osztályok. Márpedig azt a pandémiát, a védőmaszkot és Arafatot egyformán kárhoztató demonstrálók sem akarhatják, hogy a hatóságok egyszerűen „elengedjék” a járványt, kijelentve: az oltás halad valahogy, valamikor elérjük a nyájimmunitást, addig meg az részesül az egészségügyi ellátásban, aki hozzáfér.

Románia vitathatatlanul követett el hibákat a járvány elleni védekezés során, a hatóságok számtalan kapkodó, ellentmondó, elhibázott intézkedést foganatosítanak, amelyek nemcsak logikátlanok, érthetetlenek a lakosság szemében, de nagyon kevesen próbálják érthetően, hitelesen elmagyarázni, megindokolni az embereknek. Az pedig végképp nem segít, ha maga az egészségügyi miniszter flangál maszk nélkül a parlament folyosóin. A hatályos rendelkezések tudatos áthágását ugyanakkor még az általános elégedetlenség sem indokolhatja, elvégre ilyen alapon adófizetésre vagy a közlekedési szabályok betartására se lenne kedvük sokaknak. És arról sem árt megfeledkezni, hogy Európa legtöbb országában sokkal szigorúbb korlátozások, lezárások vannak érvényben, a rendvédelmi szervek pedig nem bánnak olyan kesztyűs kézzel a panaszukat szabályszegések sorozata árán hallató tüntetőkkel, mint nálunk…