És a hatalmon lévők felelőssége?

Nemigen találunk még egy országot a nagyvilágban, ahol a hatósági, kormányzati illetékesek ennyire csapongó, félresikerült kommunikációt folytatnak, mint nálunk, ugyanakkor képtelenek hosszú távon biztosítani a védekezés jogi feltételeit.

Feltételezem, mások is alig győzik kapkodni a fejüket, valahányszor a szükségállapot lejárta utáni korlátozásokról, lehetőségekről hallják nyilatkozgatni a hivatalosságokat. Az ortodox húsvét idején tervezett, a hívek szélnek eresztését célzó kockázatos ötletével lebőgött belügyminiszter ugye egy héttel ezelőtt azzal állt elő, hogy május 15-e után mindenki oda utazik majd, ahová kedve tartja, nem lesz semmiféle korlátozás, rendvédelmi akadály. Ahhoz, hogy a saját tárcája által pár nappal később nyilvánosságra hozott tervezetből világosan kitűnjék: csak bizonyos feltételekkel hagyhatjuk el a településünket. Aztán az egészségügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a települések közötti közlekedés csak „nyomós okkal” történhet, és ez esetben valószínűleg fennmarad a saját felelősségre kiállított nyilatkozat kötelezettsége. És minderre rátromfolt a miniszterelnök azzal: még nem tudják, milyen eszközökkel kötelezik, bírják rá a lakosságot a szükségállapot lejárta után a szabályok betartására, hiszen megtörténhet, hogy szankcionálni se tudnak, viszont nem kizárt, hogy büntetés jár a maszkviselés elmulasztásáért. (Még szerencse, hogy a minden megnyilatkozásával saját hozzá nem értésének, gyengeségének tanújelét adó miniszterelnök időnként felvilágosítja a lakosságot, hogy maszkban nem lehet étkezni, ezért nem nyitják meg egyelőre az éttermeket…) Apropó, maszk: a belügyi tárca vezetője egyenesen arra kéri a lakosságot, hogy a sürgősségi hívószámot riassza, ha ezentúl maszk nélkül lát tüsszenteni, köhögni valakit a buszon. Mintha nem terhelnék le így is eléggé az 112-őt a telefonbetyárok és más felelőtlenek…

A román kormány képviselőitől mást se hallani az elmúlt időszakban, mint hogy a járvány leküzdése, a fertőzés terjedésének megakadályozása terén mekkora felelősség hárul a lakosságra. De mégis hol van a hatóságok felelőssége? Hogy történhet meg, hogy a kormány és az államelnöki hivatalnak otthont adó Cotroceni-palota szakértői és jogászcsapata olyan rendeletre építi fel a járvány miatt elrendelt szükségállapot idején a büntetések rendszerét, amely elbukik az alkotmányosság próbáján? Mindhiába zúdít Iohannis és Orban bírálatözönt az alkotmánybíróságra, a bírságok kapcsán kialakult zűrzavar ugyanis egyértelműen az államfő és „saját kormánya” felelősségét terheli.

Két nap választ el bennünket a szükségállapot megszűnésétől, mégsem tudja senki, pontosan mit lesz szabad tennie a lakosságnak péntektől, illetve mit nem. Természetesen az államfő megtehetné, hogy meghosszabbítja a szükségállapotot, amíg a parlament is lehetővé teszi az alsóbb készenléti szintre, a vészhelyzetre való zökkenőmentes áttérést. Csakhogy ez hatalmas presztízsveszteséget jelentene a szükségállapot május 14-ei befejezését már jóval korábban beharangozó Iohannis számára, márpedig jól tudjuk, mennyire ad az elnök a nimbuszára. Így hát marad a hazárdjáték, a tehetetlenek sajátjának számító reménykedés a veszélyhelyzetet szabályozó rendeletet vizsgáló alkotmánybíróság „jóindulatában”, továbbá a parlament iparkodásában.

Ami, valljuk be, kormányzati és védekezési stratégiának roppant halvány, különösen a mostani világjárvány, valamint az emiatt kialakult gazdasági válság idején. Ha a lakosság többsége is ilyen „felelősen” viselkedik május 15-e után, fennáll a veszélye, hogy újra kell rajzolni a laposodó járványgörbét.