Erdély helyben készül

Aki ezt nem ismeri el, nem ismeri be, ugyanakkor nem ismeri fel a régiónként, de még falunként, házanként is változó, a szomszédéval sokszor gyökeresen ellentétes gondokat, igényeket, nehezen tud bármit is jobbra fordítani.

Az idei helyhatósági választások eredményei egyértelmű bizonyítékai annak, hogy nincs tuti, bárhol beetethető recept. A mi esetünk tény és valósága: nem, nem és nem elég annyi, hogy magyar vagy; a neved vagy a mellé biggyesztett választási jeled, pártlogód önmagában nem győz meg arról, hogy rád szavazzak.

Erdély-szerte, főleg vidéken, számtalan plakátarc ugyanúgy végigaludta a kampányt, mint az elmúlt négy évet az önkormányzatban. És ott a másik, nagyvárosi véglet: a komoly pénzekkel nyomatott polgármesterjelöltjeink. Akik mindenkit, mindennel, mindenhol megszólítottak: barber shopos IT-s fiatal szavazó hátán elektromos rollereztek végig a maszk mögött mosolygó középkorú piaci árusok sora előtt, egészen az egyre kihaltabb, de új sakktáblával megajándékozott nyugdíjasegyletig. És mégis: most valahogy meg kell magyarázni, hogy miért csökkent ennyit a százalék. Mintha nem lenne mindegy, hogy 15 vagy 5.

A tanácsosi lista már más tál tészta, de erre is érvényes: ha nincs (legalább) egy hiteles jelölted, több téren már bizonyító, közkedvelt, ismert húzóneved, nemhogy áttörést nem érsz el, de még azt sem, amit még nem szégyellsz. És bizony ki kell mondani: Székelyföldön kívül (igaz, ott sincs sok) alig-alig találni valóban karizmatikus, köztiszteletet kivívó és annak megérdemelten örvendő, tettekben és nyilatkozatokban is kvázi tisztességes, pozitív hozzáállású magyar politikust.

Fel kell fogni, hogy ezt már rég felismerték a választók is, akiknek számottevő részét már nem lehet csupán azzal megfogni, hogy na majd mi jól megképviseljük a magyarok érdekeit. Egyesek tudatosan, mások meg – éppen az agyonszajkózott, egysíkú üzenet egyre gyengülő hatásfoka miatt – könnyen befolyásolhatóan jó ideje „átszavaznak” valóban esélyes, meggyőző, helyi szinten csalódást nem okozó, a fejlődést irányító polgármesterjelöltekre, pártokra.

Most úgy tűnik, két járható út körvonalazódik a hagyományos helyi magyar érdekképviselet előtt. Egyrészt a hitelesség kiépítése, visszaszerzése vagy megerősítése – főként a gazdasági-társadalmi fejlődést szolgálva, nem pedig az etnikai törésvonal vastagításán vagy a magyar–magyar sárdobálás fokozásán ügyködve. Másrészt észszerű, nyílt, átlátható kapcsolatot kell létesíteni, fenntartani a helyi szinten megkerülhetetlen politikai erőkkel, amelyek szintén „kinőtték” a nacionalista lózungokat. Az együttműködés számtalan formája kialakítható, nem szabad félni tőle. Gondoljunk csak bele, ha mi oly büszkén hangoztatjuk legnagyobb erdélyi választási sikertörténeteink kapcsán, hogy még a románok is a mi jelöltünkre szavaztak, akkor fordítva miért nem működhet? Főleg tudatosan, tiszta alkut, előre lebeszélt szereposztást követően.

Sajnos mindehhez rengeteg régi beidegződéstől kellene megszabadulni. És például az olyan vezető magyar politikustól is el kellene köszönni, aki ma is nemzetárulást kiált, amiért a kisebbik párt együtt kampányolt Bihar megye és Nagyvárad egyeduralkodó román politikai erejével, egy konkrét cél, a magyar alpolgármesteri szék reményében. A kudarcot követő önvizsgálat helyett most is másokra mutogat az a parlamenti képviselő, akinek pártja eközben másutt román koalíciós listákon indította jelöltjeit egy érthető cél, a magyar képviselet biztosítása érdekében. A kicsiségéből kinőni képtelen ellenfelet szapulja, miközben vezető párttársai másutt – több tucat magyar többségű településen – épp azért siránkoztak, mert nem volt mozgósító verseny, ez pedig gyengítette a megyei eredményeket.

Helyi szinten nagyon sokat kell még tanulnunk mástól és egymástól, arra is ügyelve, hogy ne tájidegen receptekből próbáljuk kifőzni a jövőt. Ám addig is a közelgő parlamenti választások természetesen egészen másról, vagyis ugyanúgy a régi menüről, a kizárólagos védelemre szoruló magyar érdekről fognak szólni, sajnos még sokáig jogosan. Ott még gond nélkül összefő az alföldi krumpli a székely pityókával.