2010. október 28., 09:482010. október 28., 09:48
Mert ő úgy tudja, ember nincs bánat nélkül, s ha az benne marad, felemészti. Na ennyire önzetlen a barátnőm, meg pszichológus, de lehet, ez nem is tartozik ide. Amit viszont el akartam mondani, hogy a panaszkodókon kívül a kisebbségi létet sem szeretem, de megszoktam, és a kényelmes tömbben amúgy sem nyomasztó.
Annyira. Valójában azért nem szeretem, mert mindig eszembe juttatják, hogy ez az ország nekem nem az az ország, a másik sem az, s mehetek a szemem világába. Három évig Amerikában senki sem jött nekem az én országom-te országod felvetéssel, ott viszont én kérdeztem meg magamtól naponta. Visszagondolva, valószínű, önkínzással kezeltem a honvágyam. Na jó, kibukott, vállalom a nemszeretést, s előbb érte mentegetőzni, utána szemrebbenés nélkül panaszkodni fogok. Íme. Bár átlagos gyerekkorom volt, de érzelmi fejlődésemben mély nyomot hagyott, hogy a magyar tantárgyverseny országos szakaszát a kies Piteşti-en szervezték meg, ahol félméterenként utánunk szóltak az utcán, hogy beszéljünk románul. Ez most úgy bukkant fel a sebzett tudatalattimból, hogy elmentem a pszichiáterhez. Nem kezelésre, bár ezek után miért is ne, hanem interjút készíteni. S ott ülök, amikor megszólal a telefonja, hosszasan magyaráz és egyre dühösebb. Mert a különben nagyon jó szakember, európai gondolkodású orvoskollégája pattogó stílusban kéri számon, hogy miért van magyarul a típusnyomtatvány, amit a beteg aláír, ha beleegyezik a kezelésbe, és akkor is, ha nem.
A magyar beteg magyar, a román pedig román űrlapot kap, a lényeg, hogy értse, mit ír alá, meg különben is törvény van rá, magyarázza az elmegyógyász. És azt a választ kapja, hogy gondolkodjék el, melyik országban él. Na ez az, amit nem értek, mit bántja az országot, ha a nyomorult beteg megérti, mit ír alá. Mit fáj az országnak, ha én magyarul beszélek. Miért érzi az ország veszélyben magát, ha azt hallja, autonómia. Ha az ország paranoiás, kezeltesse magát. És ezek után az ország ne csodálkozzék, hogy amikor ellentétpárokat kellett alkotnom az óvodában, háromévesen is gondolkodás nélkül rávágtam: magyar–román.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok