Egy újabb felszíni reform

Lássuk be, ez a módosulás is még mindig csak az érdemi előrelépés felszínét kapargatja, úgy is lehetne mondani, hogy csak a formai, nem pedig a tartalmi, lényegbe vágó változások közé tartozik. Joggal lehetünk elégedetlenek, türelmetlenek, hiszen Románia több mint három évtized alatt nem volt képes olyan mértékben „gatyába rázni” tanügyi rendszerét, végrehajtani a reformokat, hogy mostanra bár részben elégedett lehetne vele a diák, a pedagógus és a szülő.

A szakértők közül sokan hangsúlyozzák, hogy bármilyen változtatást hoznak is a rendszerbe, fontos lenne továbbképezni azokat, akiknek működtetniük kell az átalakított rendszert, továbbá hogy mennyire üdvös lenne befektetni a jelenleg nagyon alulfinanszírozott továbbképzési rendszerbe. Ez például még mindig nem történt meg, hiányában pedig naivitás lenne számottevő előrelépéseket várni, hiszen ördögi körről van szó: amíg a pedagógusok nem kapnak megfelelő képzést és továbbképzést, addig azt is hiába rójuk fel, hogy mennyi kívánnivalót hagy maga után az iskolából kikerülő diákság felkészültsége. Addig szintén nem beszélhetünk mélyreható reformokról, amíg olyan diáknemzedékek kerülnek ki – csak részben a saját hibájukból – az iskolapadokból, amelynek tagjai nem tudnak helyesen leírni két mondatot, képtelenek kritikusan, önállóan gondolkozni, véleményt formálni. És amíg nem elég rugalmas a kerettanterv, amíg még mindig túl sok a gyerekeknek átadandó információmennyiség, és túl nehéz az iskolatáska.

Nem lehet sajnos minőséginek nevezni az oktatást, ha egy friss felmérés eredményeiből a minap az derült ki: az 5–8. és a 9–12. osztályosok több mint fele legalább egy tantárgyból magánórára jár. Addig nem beszélhetünk valódi javulásról, amíg gyakorta lehet szembesülni a jelenséggel: bár az iskolát elvégezte az erdélyi magyar fiatal, és esetleg sikeresen, jó átlaggal érettségizett román nyelv és irodalomból, de épkézláb, helyes kommunikációt nem tud folytatni az állam nyelvén. És emiatt bizony a hazai munkaerőpiacon is nagy lépéshátrányból indulhat többségi társaihoz képest...

Bár természetesen lehet üdvözölni a tanév szerkezetét illető új módosításokat, mert egész biztosan lehet pozitív hozadékuk, a kérdés továbbra is ott lóg a levegőben: vajon a döntéshozók hagyják-e, hogy beváljon egy-egy újfajta elképzelés, vagy még mielőtt ez kiderülne, ismét módosítják? Megteremtik-e az esélyt, hogy bármilyen, az érdemi változást szolgáló kezdeményezés életben maradjon?