2011. február 07., 09:512011. február 07., 09:51
Káros a dohányzás, főleg ha az ember hivatásszerűen kereskedik a vámmentes csempészáruval. Komoly összegeket lehet keresni ezzel a sporttal, hisz már egész állami apparátus foglalkozik vele. Arról viszont soha nem hallani, mi lesz ezzel a nagy mennyiségű lefoglalt anyaggal.
Vajon ki szívja el a csempészcigit? Egyszer-kétszer olvasni olyan közleményt, hogy a vámhatóság égetőbe küldött bizonyos mennyiségű anyagot, de ez fehér holló. Egyébként az északi határsávban a cigaretta, az alkohol és az üzemanyag a legkeresettebb árucikk. Ezek forgalmazásából szedi be a legtöbb adót az állam, így mindenkinek érdeke, hogy odafigyeljen rájuk.
A vásárlóknak olcsóbban szerzik be, a csempész jól él belőle, az állam pedig igyekszik csökkenteni a csempészforgalmat. Ám lehetetlen megszüntetni a jelenséget, hiszen a határsáv mindkét oldalán falvak és városok teljes lakossága él meg belőle. A két vagy három országban nincsen annyi határőr, amennyi csempész, hiszen erre a mesterségre naponta alkalmazzák magukat az emberek, az állam pedig kevés munkatársat vesz fel. Aki elveszíti munkahelyét, azonnal beállhat csempésznek, sőt ezt a munkát éjszaka és hétvégén érdemes sikeresen művelni, így azok is dolgozhatnak a szakmában, akik főállásban törvénytisztelő polgárok.
Tisztességben megőszült bácsik fognak be a szekérbe, és szállítják a dohányárut a frissen kaszált fű alatt. Kicsi a téesznyugdíj, és ebből egy-két év alatt lakást lehet venni az unokáknak városon. Már lassan a medvék és a nagyvadak is ezzel foglalkoznak, és a nyugati vadászokat csempészholmival fizetik le. Vajon hány embert kellene elbocsátani a védelmi és belügyminisztérium kötelékéből, ha alaposan átvilágítanánk a rendszert? Vajon milyen márkájú cigaretta lapul a főparancsnokok tárcájában? Ezek a költői kérdések fölöslegesek, hiszen a minimálbérből élők sohasem vesznek kubai szivart, és a kaviár mellé nem isznak évekkel ezelőtt behűtött francia pezsgőt. Amíg ők vannak többen, és számuk sajnos egyre nő, az üzlet virágozni fog. A kapitalizmus receptje még nem dőlt meg: amíg nő a kereslet, legalább azonos arányban növekszik a kínálat is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok