„Romázsia” a láthatáron

S utóbbi állításban alapvetően a munkaerőn van a hangsúly, kis túlzással ma már az is megfelelőnek számít a vendéglátásban, aki meg tudja különböztetni a sört a kenyértől.

Országos problémáról van szó. A vendéglátói ágazat munkáltatói a koronavírus-járvány egymást követő hulláma után, az újabb munkaerő-toborzásnál döbbentek rá arra, hogy sok egykori alkalmazott külföldi munkát vállalt, mások pedig itthon maradtak ugyan, de a profilváltást választották, nagy létszámban a kiskereskedelemben helyezkedtek el. A romániai vendéglátásban érdekelt tulajdonosok és üzemeltetők egyre inkább az Európai Unión kívüli munkaerőre szorulnak.

A szállodaipari szövetség tájékoztatása szerint a munkáltatók igyekeznek emelni a fizetéseket, így próbálva hazacsábítani a jelenleg Nyugat-Európában dolgozó román állampolgárokat, támogatják a romániai vendéglátással kapcsolatos képzéseket, igyekeznek legalizálni a borravalót, azaz próbálják javítani a jövedelmek versenyképességét. Mindezek ellenére drámai a munkaerőhiány, a megoldást pedig egyelőre az évente munkavállalás céljából befogadott Unión kívüli külföldi állampolgárok számának emelésében látják. Nem hivatalos becslések alapján háromszáz-négyszáz ezer munkavállaló hiányzik a hazai piacról.

A kormány is észleli a katasztrófahelyzetet. A lehető legegyszerűbb utat választva, két héttel ezelőtt huszonötezerről ötvenezerre emelte az éves bevándorlási kvótát. Románia évről évre emelte a keretszámot: 2017-ben ötezer, 2018-ban tízezer, 2019-ben húszezer, EU-n kívülről érkezett új vendégmunkást fogadott be. Sajtóinformációk szerint idén márciusban már közel ötvenötezer, Európai Unión kívülről érkezett vendégmunkás dolgozott érvényes munkavállalási engedéllyel az országban. Legtöbben Törökországból, a Moldovai Köztársaságból és Vietnámból érkeztek, főleg az építőiparban, vendéglátásban, fuvarozásban illetve a sütőiparban vállaltak munkát.

Eközben Romániát évente kétszáz-kétszázhúszezer ember hagyja el a jobb megélhetés és életkörülmények reményében. Nagyjából ötmillió román állampolgár dolgozik, él külföldön, főleg fiatalok. A 24 évesnél fiatalabb, városban élő munkavállalók körében huszonöt százalékos az állástalanok aránya Romániában, az arány vidéken valamivel kedvezőbb, de ott is tizenhét százalékos.

A demográfiai mutatók minden szempontból lesújtóak. Kivándorolnak a fiatalok, az itthon maradottak körében is kevés gyerek születik. Nincs népességi utánpótlás, ami azt is jelenti, hogy húsz év múlva még kevesebben vállalnak munkát, fizetnek járulékokat, adót a fizetésükből. Az iskolák képtelenek gazdaságosan működni a túl kevés gyermek miatt. Romániában a járulék- és adóbefizetéseket már most kilencvenöt százalékban a közalkalmazotti bérekre, a nyugdíjakra, valamint szociális ellátásra fordítják.

A párton belüli leszámolósdikkal, koalíciós pozícióharcokkal elfoglalt román politikai elitnek az elkövetkező negyed századra fel van adva a lecke. Ha ugyanis az ország vezetői nem tudnak fordítani a munkaerőpiacon kialakulóban lévő csődhelyzeten, képtelenek hatékony család-, valamint adópolitikával legalább leállítani az elvándorlási hullámot, lassítani a demográfiai zuhanást, akkor minden más intézkedés is okafogyottá válik. Marad a korlátlan munkaerő- és lakosságpótlás Ázsiából.