2011. február 14., 10:132011. február 14., 10:13
Ezt elsősorban Washingtonnak köszönheti, az Egyesült Államok ugyanis busásan megjutalmazta a Tel-Avivval kötött békéért: hatalmas összegű pénzügyi és katonai támogatást nyújtott Kairónak.
Ennek köszönhetően az egyiptomi a világ egyik legerősebb hadserege, felszerelései között pedig számos amerikai termék található a fegyverektől a harckocsikon át a vadászrepülőkig. Mubarak bukásával viszont az ezek fölötti ellenőrzés amerikai részről bizonytalanná vált, hiszen a hadsereg – amely ugyan eddig is az egyik fő hatalmi tényező volt, és beleegyezése nélkül maga a szintén egykori katonatiszt Mubarak sem lehetett volna elnök, de most totális teljhatalmat kapott – viselkedése kevésbé kiszámítható és kontrollálható, mint a Washingtonnak többszörösen lekötelezett volt államfőé.
A hatalmat gyakorló katonai tanács tegnapi lépése, amellyel feloszlatta a parlamentet és felfüggesztette az alkotmányt, még akkor is aggasztó, ha amúgy bejelentették, hogy legfeljebb hat hónapig, vagy a választásokig kívánnak hatalmon maradni, és ha tudjuk, hogy a parlament összetétele, illetve az alkotmány Mubarak rendszerének öröksége. Ugyanakkor az is kérdéses, mennyire gondolja komolyan a hadsereg, hogy szabad választásokat ír ki és azt, hogy valódi demokratikus rendszert kíván létrehozni. Nehéz ugyanis elhinni, hogy a királyságot 1952-ben megdöntő tábornokok – akik közül az azóta regnált államfők is kikerültek – hajlandóak lennének lemondani eddigi befolyásukról, és engedni, hogy a továbbiakban civil szféra, illetve a politikum ellenőrizze a hadsereget, és ne fordítva történjen, ahogy eddig is volt.
Persze épp ezen ambíciójuk akadályozhatja meg a radikális iszlám politikai tényezővé válását is – jelenleg azonban Egyiptom és a környező, szintén forrongó arab országok kapcsán csupán egyetlen dolog biztos: a bizonytalanság.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.