Rostás Szabolcs
2021. március 08., 09:442021. március 08., 09:44
„Senki ne várja, hogy majd valaki megvédi! Imádkozzon mindenki, hogy hasonló eset nem az ő településén történik...” A fenti jó tanács nem a koronavírus-járvány apropóján hangzott el valamely hazai orvos, mentős, egészségügyi szakember részéről. Egy bukaresti főrendőr, a történelmi óváros kapitányságának parancsnoka vonta le a következtetést a két halálos áldozatot követelő ónfalvi (Onești) túszejtéssel kapcsolatban.
Mondanánk, hogy ez volt az az incidens, amely miatt a hivatásukat alázattal és becsülettel végző, megfelelő szakmai tudással, képzettséggel felvértezett romániai rendőrök az iroda magányában is pironkodnak szégyenükben. Csakhogy a román rendvédelmi szerveket több más hasonló botrány is megrázta az elmúlt időszakban, inkompetenciáról árulkodó, súlyos túlkapásokkal tarkított incidensek, amelyekből jobb helyeken egy is elég, hogy földrengésszerű változásokat robbantson ki a rendszeren belül.
A moldvai kisvárosban történt, előre kitervelt bűncselekmény végkimenetele egyértelműen a rendőrök lelkén szárad, ez világos, mint a nap. A helyi egyenruhások éveken keresztül még csak tudomást venni sem voltak hajlandóak egy polgár fenyegetőzéséről, arról, hogy a lakása elvesztésébe belenyugodni képtelen későbbi elkövető gyakorlatilag megjósolja majdani cselekedetét. És a rendőrök még akkor sem hiszik el, hogy valóban képes beváltani a fenyegetőzését – vagyis hidegvérrel embert ölni –, amikor túszul ejt két ártatlan embert; nem vesznek tudomást büntetett előéletéről, erőszakos múltjáról, órákon keresztül úgy tárgyalnak vele, mint nem potenciális gyilkos, hanem csak amolyan ártatlan futóbolond lenne.
A saját és hozzátartozói biztonságának szavatolását joggal elváró adófizető polgárnak egyszerűen nem fér a fejébe, miként lehetséges, hogy a román rendvédelmi szervek öt-hat órás túszdráma elteltével sem képesek mesterlövészt, épületek tetejéről kötélen leereszkedni, majd egy lakásba kívülről behatolni tudó, különlegesen kiképzett rendőrt bevetni. Holott az állami intézmények költségvetésének összeállításakor a belügyminisztérium és az alárendeltségébe tartozó alakulatok (a titkosszolgálatokéhoz hasonlóan) évről évre több pénzt kapnak, csak hát a hasonló bevetések esetében megkövetelt tudás a jelek szerint kimerül a nemzeti ünnepeken rendezett, a lakosság szemfényvesztésére szánt parádékon bemutatott „szimulációkon”.
Mint jeleztük, nem az ónfalvi az egyetlen eset, amely kapcsán súlyos aggályok merülnek fel a román rendőrség hozzáértése kapcsán. Egy Bukarest környéki település lakóházába nemrég hajnali ötkor rontottak be a különleges alakulatok álarcos munkatársai, fegyvert fogva az álmából felriasztott asszonyra és lányára, és kis híján agyonlőtték a kutyájukat. Amikor kiderült, hogy egyszerűen eltévesztették a házszámot, elnézést sem kérve álltak odébb, mintha csak banális dolog történt volna. A ház tulajdonosa természetesen nem hagyta annyiban, és feljelentést tett a súlyos malőr miatt, ám jellemző, hogy azóta sem a belügyminiszter, sem egy főrendőr nem vette a bátorságot, hogy bár telefonon megkövesse a sértetteket a történtekért.
Szolgálnak és vétenek – ez a román rendőrség tevékenységének legfőbb jellemzője napjainkban. Hat hónapnak kellett eltelnie, hogy kényszerintézkedést foganatosítsanak nyolc bukaresti egyenruhással szemben, akik tavaly ősszel erőszakkal lakatlan területre szállítottak, agyba-főbe vertek, megkínoztak két fiatalt, merthogy megszólították őket a maszkviselet elmulasztása miatt. Mármost hasonló brutális bánásmód a kommunista rendőrség, a milícia verőlegényeinek volt az ismérve, az azóta eltelt évtizedek során pedig azt hittük, hogy az ártatlan polgárokra ok nélkül rátámadó, milicista gondolkodású egyénektől lassan, de biztosan megszabadul a rendszer.
Ezek az esetek is bizonyítják, hogy a rendvédelmi szervek belülről ugyanúgy rothadnak, mint a rossz emlékű diktatúra idején: képzetlen, félanalfabéta rendőröcskék kapnak magas főtiszti rangot és funkciót, az állomány jelentős részét nepotizmus, ismeretség, korrupció útján (szakzsargonnal élve: bakancsszemlén) válogatták, a szakmai tudás, elhivatottság, a polgárok iránti alázat pedig ismeretlen fogalom. Így nem csoda, ha a bűnüldözés hatékonysága a béka segge alatt van, az egyenruhások tekintélye pedig meredeken zuhan, ami például a járványügyi intézkedések betartatása során tapasztalt nehézségekben is kimutatható.
A román rendvédelmi szervek megreformálása, professzionalizálása híján sajnos valóban csak az ima marad, hogy ne legyen szükségünk rendőrre. No, és melegen ajánlott jól láthatóan feltüntetni utcát, házszámot a kapun...
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!