2010. december 14., 11:092010. december 14., 11:09
Ezzel cseng össze Tamás Sándor első reagálása is, amelyben a háromszéki megyei tanácselnök előnyösnek tartja Kelemen személyét, hiszen a művelődésügyi miniszter, székelyföldi lévén, jobban érzi és érti az ott, tömbben élő magyarság elvárásait. Mindkét üzenet világos, hiszen a szövetség a jelek szerint olyan vidékek magyarságát veszi célba, ahol a magyarság jelentős számban vagy arányban él, de ahol a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács táborából verbuválódni látszó új(abb) magyar párt már éppen elég embert maga köré gyűjtött – Eckstein-Kovács Péter helyénvaló megjegyzését parafrazálva – az RMDSZ balfogásainak is köszönhetően.
Az itt vázolt szándék sikerét eldönti majd az idő. Az viszont tény, hogy az RMDSZ eddigi elnökei közül Domokos Géza is székely volt, Markó Béla is az, a szövetség autonómiatörekvése, pontosabban a magyarság jelentős részének ilyen irányú elvárása mégis annyit haladt előre, amennyit a kezdeti pisszegésektől a mostani közbeszédbe való beemeléséig, majd elaltatásáig „előrelépett”. És az igazság kedvéért hadd tegyük hozzá: amennyire a hely adta körülmények, azaz nemzetiségi arányok folytán a valóságban meg is tudott valósulni.
Ezért óriási a kihívás mindkét eddigi jelölt és esetleges majdani pályázó számára. Mert ahhoz kétség nem fér, hogy ha az RMDSZ élére nem kerül mind a román többséggel, mind a magyarsággal – és annak különféle hangsúlyokat megfogalmazó szervezeteivel, pártjaival vagy pártocskáival – érdembeli párbeszédet folytatni képes és akaró elnök és csúcsvezetés, maholnap három párt megannyi elnöke és híve mutogat majd egymásra Erdélyben. Parlamenti képviselet nélkül. S mert ahhoz sem fér kétség, hogy a mostani magyar–magyar marakodás közepette a szigetek olvadnak, s már-már olyan vidékeken kell szórványprogramokat indítani, mint a Székelyföld, Belső-Erdély és a Partium – még tömbmagyar vidékei.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.