Az unalom idén is kizárt

És még csak nem is azért, mert erre az évre is rányomja még a bélyegét a koronavírus-járvány, bár természetesen az egyik legmeghatározóbb tényező még mindig a pandémia marad. Ráadásul gyaníthatóan egész évben.

Bár a szakemberek azzal biztattak, hogy már nyárra normalitásközeli állapotok köszönthetnek be a vakcina megjelenése nyomán, kérdéses, hogy az összeesküvéselmélet-hívő és -gyártó oltásellenesek koronavírusnál jóval agresszívabban terjedő, penetráns ostobaságai nyomán mikorra sikerül elérni a 60-70 százalékos átoltottságot.

Eddig úgy tűnik, hogy az illetékesek sikerrel vették az oltási kampány első akadályait. Az igazi megmérettetés viszont a jövő héten kezdődő második fázis lesz: az összesen 5,5 milliónyi idős, krónikus beteg és stratégiai ágazatokban dolgozó polgár oltása során derül majd ki, hogy sikerült-e logisztikai szempontból úgy megszervezni az oltási kampányt, hogy akadálymentes és folyamatos legyen. Mint ahogy az is létfontosságú, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő mennyiségű vakcina, így az EU által rendelt szállítmányok mellett a kormánynak saját erőből is oltásokat kell vásárolnia. Az oltóanyagért zajló nemzetközi versenyt és a bukaresti illetékesek eddigi, a legjobb esetben is teszetoszának nevezhető hozzáállását tekintve ez nem lesz egyszerűen kivitelezhető feladat.

Mindeközben pedig az oltási hajlandóságot növelő kampányra is nagy szükség lenne. De az eddigi jelek alapján a kormánynak nem csupán a külső ellenséggel kell megbirkóznia. Hanem önmagával is. A döcögős koalíciós tárgyalások alapján úgy tűnt, hogy az első konfliktusok a koalíció két nagyobbik pártja, a PNL és az USR–PLUS között robbannak majd ki, miután mindkét párt nagyjából ugyanazon választói réteg szavazataiért küzd. Azonban kiderült: a liberálisoknak elsősorban a párton belüli nézetkülönbségekkel kell megbirkózniuk. Amelyek annak nyomán bukkantak felszínre, hogy egyes területi szervezetek politikusai – kiemelten az erdélyiek – úgy vélik: Ludovic Orban pártelnök túl sok kulcsfontosságú tárcát engedett át a koalíciós partnereknek csak azért, hogy a képviselőház elnöke lehessen.

Florin Roman, a párt egyik vezető arca máris előre vetítette, hogy az idei év az alakulat vezetői stílusa megújulásának esztendeje kell hogy legyen. Nem mintha ezzel együtt nem zajlana kemény brusztolás a PNL és az USR–PLUS között: a prefektusi tisztségek elosztása körüli meddő viták és az egymás irányába diszkréten megeresztett becsületsértések azt vetítik előre, hogy igencsak konfliktusos kormányzásnak nézünk majd elébe. Mindezt egy olyan évben, amelyre a járvány miatti gazdasági visszaesés is rányomja a bélyegét. Nagy baj lenne, ha a válság leküzdése helyett a koalíciós pártok belső és külső harcaira pazarolnák az energiákat, de a román politikai életet ismerve csodálkoznánk, ha nem így lenne.

Mindez ráadásul igencsak bizonytalan nemzetközi környezetben zajlik majd. Az amerikai elnökválasztás körüli heves viták és botrányok mindenképpen rányomják majd a bélyegüket Joe Biden elnökségére, miután beköltözik a Fehér Házba. Ráadásul a most hatalomra kerülő Demokrata Pártban az előjelek szerint igencsak meghatározó lesz az extrém ideológiák mentén politizáló balszél hangja, ami egyrészt fokozhatja a már úgyis forrongó indulatokat a konzervatív és a balliberális oldal hívei között az Egyesült Államokban – ebből kaptunk ízelítőt a Trump-párti aktivisták elfuserált Capitolium elleni „ostroma” során, ami ugyanúgy elítélendő, mind az Antifa-BLM-csőcselék korábbi randalírozása – másrészt az új washingtoni adminisztráció kényszert érezhet arra, hogy megpróbáljon ismét világcsendőri szerepben tetszelegni, illetve ideológiai alapon fellépni a vele ellentétes világnézetű kormányok ellen. Akár Európa közepén is, ami bennünket, magyarokat is érinthet, ha kipécézik Budapestet. (Ebből a szempontból persze Románia megnyugodhat: Bukarest bármilyen washingtoni adminisztrációt ugyanazzal a lelkesedéssel szolgál ki.)

És ha már magyarok és Magyarország: Budapesten az egykori (?) szélsőjobbtól szélsőbalig immár hivatalosan is összebútorozott a teljes ellenzéki oldal, amelynek még ma is a többszörösen levitézlett, a határon túli magyarok ellen uszító Gyurcsány Ferenc a legmarkánsabb arca, és bejelentkezett a kormányzásra, ha lehet, már idén. Ehhez pedig washingtoni és brüsszeli hátszelet remél, miközben megpróbálja minden eszközzel támadni a kormányoldalt. Egyértelmű, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára az ezzel kapcsolatos fejlemények is kiemelt jelentőségűek. Mindezek fényében nem nagy merészség kijelenteni, hogy 2021 sem az unalmassága miatt lesz majd emlékezetes.