Az összefogás és a cél

A szeptember végi önkormányzati megmérettetés után ugyanis relatíve nem sok idő telt el addig, amíg a két rivális szövetség vezetői megállapodásra jutottak, és ellátták kézjegyükkel a dokumentumot. Ugyanakkor a megállapodás ténye már kevéssé meglepő, az ugyanis a jelenlegi helyzetben mindkét oldalnak elemi érdeke.

Az EMSZ számára egyértelműen ez az egyetlen lehetőség, hogy bekerüljön az országos nagypolitikába: a szervezet kis ráhagyással épphogy meg tudta ismételni az őt alkotó két párt négy évvel ezelőtti eredményét, vagyis az RMDSZ „ellenzéke” számára az összefogás sem igazán hozta meg az áttörést. A két pártnak sikerült most is mozgósítania az elkötelezett törzsszavazóit – már vélhetően azok kivételével, akik nem csupán az RMDSZ-re, hanem a tandem másik tagjára sem lennének hajlandóak voksolni –, de az önkormányzati választáson elért eredmény alapján kevés olyan polgárt tudtak megszólítani, aki eddig nem szavazott sem az RMDSZ-re, sem a tulipános szövetség alternatíváját kínáló oldalra.

Ugyanakkor az RMDSZ számára sem tét nélküli az együttműködés. Bár az önkormányzati választásokon a magyar szervezetekre leadott voksok elsöprő többségét sikerült begyűjtenie, országos szinten pedig a leadott szavazatok valamivel több, mint öt százalékát szerezte meg – aminek a parlamenti választások szempontjából van igazán jelentősége, itt csak szimbolikus –, a szervezet vezetői sem igazán dőlhetnek hátra. A parlamenti választások ugyanis más mozgósítási stratégiát, illetve más célokat, jelszavakat követelnek, és nagyon sok múlik azon, hogy a román pártok milyen mértékben képesek mozgósítani a szavazóikat.

Ilyen körülmények között nem javallott a véletlenre bízni a parlamenti küszöb elérését, annak érdekében minden egyes potenciális szavazót mozgósítani kell. Ha pedig ez annak árán érhető el, hogy ismét csak átengednek két befutó helyet az RMDSZ jelöltlistáján, akkor ezt az árat fizetik meg érte. Az 5 százalékos eredmény alatti alternatív küszöb ugyanis legfeljebb jól hangzik, de sokat nem lehet vele kezdeni. Mert hát mire lenne jó egy, a jelenlegi felénél is kisebb RMDSZ-frakció, amikor az elmúlt négy évben még a magyarság számarányát nagyjából leképező számú képviselővel és szenátorral sem igazán, vagy csak alig tudtak beleszólni a lényeges ügyekbe? Persze egyértelmű, hogy ebben az összefogásban ki az erősebb fél, azonban a magyar parlamenti képviselet megőrzéséhez most létfontosságúak lehetnek a kisebbik erő által mozgósítható szavazók voksai is.

Mindazonáltal vannak kérdések is. Bihar megyében például jól meg kell indokolnia mindkét félnek, hogy az eddig az RMDSZ-szel nem szimpatizáló magyar szavazópolgároknak miért kellene egy olyan RMDSZ-es megyei listára szavazniuk, amelyen ugyanazok az arcok szerepelnek, akik nagymértékben felelősek azért, hogy a megyében ennyire háttérbe szorult a magyar közösség. És nem vennénk rá mérget, hogy könnyű dolguk lesz. Persze az összefogás és az arról szóló megállapodás nem öncél, az ahhoz szükséges, hogy nagyobb eséllyel sikerüljön bevinni a román köztudatba a magyar közösség jogos igényeit, és amennyiben lehetséges, legalább részben teljesíteni is őket.

A sajátos magyar oktatási igények megfogalmazása éppolyan fontos, mint az, hogy az egész magyar közösségnek járó állami támogatásokat ne tekintsék szabadon felhasználható párttámogatásnak. Mint ahogy végre arra is lehetőség adódik, hogy ha már megvan a teljesnek nevezhető összefogás, az összes érintett párt és szervezet legjobb szakértőinek bevonásával végre fésüljék össze a többféle autonómiakoncepciót, hogy egyetlen, minden magyar politikai és civil szervezet által képviselt autonómiatervezet legyen. Amely egyaránt kitér a Székelyföld, a Partium és a szórvány igényeire is, és egységesen képviselhető a román állam intézményeivel szemben.

És mivel az összefogás nem öncél – bár önmagában véve is méltányolandó előrelépés –, a jobb eredmény érdekében a kampányban sem árt, ha nem csupán magát az összefogás tényét szajkózzák az érintettek. Hanem azt is, hogy mit szándékoznak elérni vele, milyen haszna lesz az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség tagjainak abból, ha – akár több ciklus óta tartó ellenszenvükön is túllépve – úgy döntenek: a választás napján leszavaznak a tulipános logó alatt futó összefogáslistára.