Fotó: Farkas Antal
Bő félszázada hirdeti az evangéliumot, az örömhírt Kolozsvár-Kerekdombon Gábor atya, aki december 8-án, pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartotta a gyémántmiséjét. Címeit, rangjait, kitüntetéseit – az egyháziakat, a világiakat – tudatosan mellőzöm most, pedig van neki bőven, tele velük a tarisznyája.
2021. december 08., 21:442021. december 08., 21:44
2021. december 08., 22:062021. december 08., 22:06
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 83 évesen is tovább szolgáló, rangidős lelkipásztorának – Erdély legidősebb, aktív római katolikus papjának – szerintem a legnagyobb kitüntetése hívei, egyháza köszöntése mellett az a tisztelet és elismerés, amely őt Kolozsvár-szerte nemcsak a katolikusok, de a másként imádkozók, a másként gondolkodók körében is övezi.
Jakab Gábor hiteles ember, hiteles lelkipásztor, aki misebort iszik, de vizet sohasem prédikál. Sajnos igehirdetéseit a koronavírus második szűk esztendejében ritkán hallgathatjuk személyesen, karanténtemplommá lett otthonunkban vasárnap délelőtt Gábor atya célirányosan megrostált szavai helyett a fiatalabb Csaba testvér ráérősen ízes példabeszédei viszik a prímet. Ő a tévéből, Jakab Gábor plébános úr a könyveiből szól hozzánk, köszöntő soraim befejezéséül az ő Breviáriumából, az advent harmadik vasárnapjára írt textusából idézem a megelőlegezett lelki táplálékot:
„Visszatérve az öröm gondolatához, régen sem volt könnyű, ma sem könnyű, és ezután sem lesz könnyű igaz örömre szert tenni, abból élni és azt mások felé is sugározni. De mindenáron kell annak a megszerzésére törekedni, ami – s ezt ne feledjük – nem léha vihogást és kacarászást jelent, hanem belső harmóniát, nyugalmat és rendet. Ha a bénító szomorúság és sopánkodás egyre vastagodó falát nem sikerül a kegyelem segítségével áttörni, lelkünk előbb-utóbb totális keserűségbe és reménytelenségbe burkolózik. Ilyen állapotban pedig, frusztráltan és kiábrándultan, lelkileg becsavarodottan és reményvesztetten, belső béke és lelki öröm nélkül nem lehet gyümölcsöző életet élni. Ebbéli törekvésünkben akar az idei adventi szent idő is az eucharisztia vasárnaponkénti ünneplésével és bűnbánatra ösztönző tanításával, imádságaival és énekeivel segítségünkre lenni.”
Krajnik-Nagy Károly
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás