Az egyre fogyó bizalom és az előre hozott választások

Igaz, ha már felmérések és ellentmondások, a CURS viszont éppen azt hozta ki, hogy a PSD növelni tudta támogatottságát a szélsőjobboldali AUR javára, viszont ha megjegyezzük, hogy az intézetet PSD-közelinek tekintik, akkor már érthetőbb a különbség, bár kérdés, hogy szakmailag mennyire megalapozott.

Ugyanakkor ez utóbbiban nem is annyira a pártok közötti erőviszonyokra vonatkozó rész a lényeg, hanem az, amely az előre hozott választásokkal kapcsolatos lakossági állásponttal foglalkozik. Azt mérték ugyanis, hogy a válaszadók többsége támogatja-e az előrehozott választások kiírását.

Később az Inscop is kihozta a saját adatait, amelyek szerint „csak” 41,3 százaléknyian vannak azok, akik előrehozott választást akarnak – nagyjából a szélsőjobboldali pártok szimpatizánsai –, de azért ez a szám is jól jelzi:

Ami nem is csoda, hiszen a külső és belső válsághelyzet közepette az országnak nincs teljes felhatalmazással bíró kormánya, a pártok pedig az egymást kizáró álláspontok miatt képtelenek életképes, valós parlamenti támogatottsággal rendelkező koalíciót létrehozni.

Az állampolgárok többsége nemigen tudja hova tenni, hogy a pártok továbbra is úgy tesznek, mintha a kormányválság megoldása laza, ráérős vasárnap délutáni korzózás lenne, miközben a gazdasági szakértők nem győznek figyelmeztetni: ha már a teljesen fölösleges kormánybukást nem lehetett elkerülni, akkor legalább minél hamarabb új kormányra van szükség, különben még súlyosabb válság jön, és az ország hitelképessége teljesen lenullázódik.

A helyzeten ráadásul az államfő sem tud sokat segíteni, ő sem forszírozza a mihamarabbi kormányalakítást, mint mondta,

Igaz, utólag visszatekintve bizonyos mértékig ő maga is felelős a mostani válságért, hiszen ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy a róla kialakult imázs miatt a választáson harmadik helyezett párt jelöltje, Ilie Bolojan legyen a miniszterelnök, hanem az első helyezett PSD-t kéri kormányfő megnevezésére, akkor a szociáldemokratáknak nem lett volna ürügyük a folyamatos belső ellenzékesedi játszására, majd a kormánybuktatásra.

(Más kérdés, hogy ebben az esetben hogyan sikerült volna bármilyen reformot végrehajtani, hiszen a PSD-nek éppen az a problémája, hogy Bolojan túl mélyen bele akart nyúlni az állami cégek működésébe azok tőzsdei bevezetésével, ami komolyan sértené az ezen cégek pénzcsapjaira rácsatlakozott PSD-s pártklientúrát).

Az, hogy a többség támogatná az előrehozott megmérettetést, figyelmeztetés a politikai osztály számára.

Azt jelzi: az emberek belefáradtak a hagyományos, fősodratú pártok közötti állandó csetepatékba, és ha másképp nem megy, mert képtelenek megállapodni egy viszonylag stabil kormánytöbbség kialakításáról, akkor azt várják tőlük: adják vissza a döntést az emberek kezébe.

Várható persze, hogy az érintett pártok hosszas huzavona után várhatóan az utolsó pillanatban inkább megállapodnak, mivel egyiküknek sem érdeke az előrehozott választás.

Azon ugyanis a jelenlegi állás szerint

A most a kormányalakítás és a szükséges reformok kapcsán marakodó többi párt felelőssége lenne, hogy ez ne következzen be – nemcsak előrehozott választáson, hanem a két és fél év múlva esedékes rendes megmérettetésen sem.

Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy ezzel a felelősség még azt sem érdekli, aki elvileg tisztában van vele.