Az AUR ideje

George Simion társelnök is ebből a körből érkezett a politikába. A román nemzeti tizenegy radikális szurkolói tömörülésének egyik vezéreként nemcsak egy-egy válogatott mérkőzés erejéig tudja közös fellépésre bírni a különböző klubcsapatok – egyébként egymással háborúban álló – ultráit, hanem utcai megmozdulásokra is. Bukarestben és néhány nagyvárosban a csendőrökkel, rendőrökkel folytatott összetűzéseket igazi szakmai kihívásnak tekintő futballhuligánok kitettek magukért, s hőbörgésük még nem ért véget.

Simionék célba értek: róluk szólnak a hírek, ők a rosszfiúk, a szélsőségesek, idegengyűlölők és antiszemiták. Zene ez füleiknek, hiszen pontosan erre a szerepre vágytak. Mártírok lettek. A „diktatórikus, románellenes, elitista” bukaresti hatalom áldozatai ők, akárcsak azok a kiszolgáltatott „egyszerű emberek”, akik nevében fellépnek. Minden politikusi nyilatkozat, minden olyan kioktató hangvételű tudósítás, amely az AUR-t a sötét oldal és a rejtélyes összeesküvők formációjaként igyekszik bemutatni, közvetett módon erősíti Simionékat. Ez nem azt jelenti, hogy hatékonyabb lenne egyszerűen elhallgatni, szó nélkül hagyni ezt a szélsőséges társaságot. Csak a helyén kellene kezelni. Agresszióba torkolló tüntetések Európa-szerte voltak, vannak és lesznek a járvány miatti korlátozások ellen. A kontinens nyugati felében is az ilyen jellegű megmozdulások élharcosai közé tartoznak a fociultrák, a különböző radikális csoportosulások, pártok. De ott mellékszereplők a randalírozók és felbujtóik.

Hogy nálunk mégis miért tudja az AUR alakítani a politikai napirendet? Mert a hatalmon lévők kommunikációs analfabéták. Az utóbbi egy évben emlékeznek egyetlen olyan interjúra, sajtótájékoztatóra, nyilvános megjelenésre, amelyen Klaus Iohannis államfő vagy az épp aktuális miniszterelnök megfelelő együttérzéssel beszélt a pandémia miatti korlátozások, a brutálisan megváltozott mindennapi élet okozta drámáról? Esetleg egy legalább hitelesnek hangzó járványkezelő stratégiáról? A koronavírus utáni kilábalásról? A reményről? Ehelyett egy éve hallgatjuk a félelemkeltést, a kórházi kapacitások véges voltát, a büntetésekkel való fenyegetéseket, az óránként változó döntéseket.

Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek nyolcvan százaléka úgy ítéli meg, hogy rossz irányba haladnak a dolgok Romániában. Az államfőről a nyilatkozók alig huszonnégy százaléka van jó véleménnyel, a kormány bizalmi indexe ennél is rosszabb, húszszázalékos, a parlamenttel kilencszázaléknyi megkérdezett elégedett. A közvélemény-kutatásban résztvevők több mint fele rossz véleménnyel van a rendőrségről és a kórházakról. Közülük is sokan vannak a most tüntetők között. Itt tart a járvány sújtotta Románia. Mi ez, ha nem AUR-nak való vidék?