Balogh Levente

2018. január 12., 00:24

Autonómiaküzdelem mindenki ellen

Az unalomig ismert szövegektől a némi újszerűséggel is bíró felvetésekig fedték le a palettát a román pártok reakciói arra, hogy a három erdélyi magyar párt elnöke közös állásfoglalást írt alá arról, hogy egyeztetik az autonómiaelképzeléseiket.

Annyiban azonban teljes volt az összhang, hogy a román politikum egyöntetűen elutasította még annak a lehetőségét is, hogy tárgyaljanak a székelyföldi és a partiumi autonómiáról. A nyilvánvaló hazugságok mellett – miszerint Románia modellértékű a kisebbségi jogok szavatolásának terén, vagy hogy a demokratikus rendszerekben nem létezik autonómia – az autonómia alkotmányellenességét hangoztató kijelentéseken túl a nagyobbik kormánypárt egyik képviselője országos népszavazás kiírását sürgette az autonómiáról, illetve arról, hogy a választási küszöböt alakítsák át úgy, hogy magyar párt még véletlenül se juthasson be a jövőben a parlamentbe.

A nyilvánvaló hazugságokra nem érdemes szót pazarolni, amíg nem egy erre felhatalmazott magyar ember mondja, hogy modellértékű a román kisebbségpolitika – és ezt nem zsarolás vagy megvesztegetés hatására teszi –, addig csak legyintsünk. Az alkotmányellenességről szóló „érv” is megmosolyogtató – ha egy ország alaptörvénye az ország több mint egymillió polgára számára jogkorlátozó vagy annak értelmezhető kitételeket tartalmaz, akkor azt azonnal ki kell dobni, és újat kell írni helyette.

A népszavazás ötlete pedig tulajdonképpen a katalánok ügyében bevetett spanyol taktikát követi: országos referendumon döntetné el egy adott régióban élő emberek sorsát úgy, hogy az illető régió lakóit, illetve azok törekvéseit démonizálják a többség előtt. Így az elutasító eredmény borítékolható – csakhogy az ilyesminek semmi köze az elvileg az EU által is az Unió alapértékei közé sorolt – bár gyakran semmibe vett – szubszidiaritás elvéhez, miszerint minden döntést a lehető legközelebbi szinten kell meghozni azon közösségekhez, amelyeket érintenek. Elvégre mégis, mi köze egy bukaresti vagy egy konstancai románnak ahhoz, hogy a csíkszeredai vagy a nagyváradi magyar területi vagy kulturális autonómiát kapjon?

Az egyhangú elutasítás már csak azért is érdekes, mert tulajdonképpen semmilyen konkrétum nem történt, csupán a három magyar pártelnök aláírta, hogy majd, valamikor a jövőben lépnek valamit közösen az autonómia ügyében. Persze az eddig egymás ellen küzdő magyar erők közös fellépése aggodalmat kelthet a románokban, bár ők nem biztos, hogy ismerik a hátteret, miszerint az RMDSZ a konkrét lépésekre vonatkozó javaslatokat kilúgoztatta, mint ahogy az EMNT és az SZNT bevonását is az aláírásba, hogy megőrizze a 2-1-es arányt a maga javára.

Magyar oldalról ugyanakkor elhangzottak olyan ellenérvek is, hogy már csak azért sem időszerű az autonómia mostani fölvetése, mert egyrészt a román politikum az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés centenáriumának soviniszta lázában csakis elutasítóan viszonyulhat hozzá, másrészt a nemzetközi konjunktúra sem kedvező, hiszen a katalán függetlenségi törekvések negatív színben tüntetik fel az autonómiát, így azt könnyebben elutasítják, mint egyébként.

Pedig épp a centenárium indokolja, hogy az erdélyi magyar közösség legalább ilyen szinten napirenden tartsa az önrendelkezés kérdését, sőt nem ártana nemcsak szimbolikus, hanem konkrét közös lépéseket is tenni. Hiszen egyes román történészek ezzel ellentétes, kínos magyarázkodásaival szemben az Erdély egyoldalú elszakításáról szóló 1918-as román nyilatkozat tartalmazza a magyaroknak nyújtandó önrendelkezést. Meg aztán kifogást mindig kényelmesebb keresni arra, miért időszerűtlen felvetni a témát, a centenáriumtól és a katalán helyzettől a globális felmelegedésen át a transznemű kék bálnák nemi életével kapcsolatos problémákig.

Az autonómiaügy mostani, év eleji fölvetése egyrészt azért fontos, hogy a centenáriumi öntömjénezésbe belefeledkezett román társadalomnak, másrészt az ünneplésben esetleg részt venni kívánó külföldi, uniós vagy tengeren túli intézményeknek és politikusoknak is jelezzük: Romániában számos egyéb terület mellett a kisebbségek helyzetét, a magyar–román etnikumközi viszonyt illetően sem felhőtlenek és ideálisak a körülmények. És amíg a román politikum csak annyira képes, hogy érdemi vita nélkül lesöpörje az asztalról a jogos magyar önrendelkezési törekvéseket, addig nem is lesznek.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...