2013. március 01., 08:412013. március 01., 08:41
Mutatóban egy rövid csokor ezekből: egészségügyi gondok, kétéves kisgyerek mindennapjainak megszervezése, csomagszállítás Pest megye másik részébe, egy számítógépes program telepítésének trükkje, zátonyra futott párkapcsolat, tudományos kutatócsoport szervezése az Andrássy család művészetpártoló tevékenységének tanulmányozásához és még sok ilyen banális (?) téma...
Feltűnik valami? Nem? Nem hiányzik valami ebből a felsorolásból? Valami, ami (nálunk és ott is) a csapból is folyik? Segítek: p-vel kezdődik. Az, az... A politika. De hát – kérdezhetjük megrökönyödve – ez lehetetlen. Nem beszélnek a magyarországi magyarok a politikáról? Ennyire nem érdekelné őket, hogy a Fidesz, MSZP, Jobbik stb. (kinek mi tetszik) mit csinál? Még súlyosabb: rólunk, határon túli magyarokról se beszélnek? Még a székelynek mondott zászló „fontos, szent ügyéről” is semmi, semmi?... Hát nem. Az egyszerű és normális válasz: nem. (Biztos erre kinyílt néhány székely olvasó bicskája...)
Remélem, hogy nem tévedek, ha elmondom: szerintem a nyugati határon túl az emberek rájöttek valamire, amit különben még nyugatabbra már több ideje tudnak. A sajnos visszafordíthatatlanul bulvárosodó média sokszor hamis témákat futtat, amit a magukat mindentudónak képzelő, übermenschként pöffeszkedő politikusok dobnak be és rágnak szét talkshow-maratonokon. Pedig az igazság ennek ellentéte: nem az államelnök, a kormány, de sem az ülés közben szundító honatya vagy az ide-oda rángatott polgármester oldja meg az átlagember igazi problémáit. Hiszen a pártok, pártocskák, érdekcsoportok és szekértáborok haszonlesői elsősorban a saját pecsenyéjüket sütögetik. Szépen tudnak krokodilkönnyeket hullatni a szavazópolgárok sorsán, ennyi. Mindenhol így van, ez teljesen emberi vonás, nem kell ezen csodálkozni. Hátha már a magyarországiak is otthon a tükörbe nézve végre megpillantották az egyetlen személyt, aki valóban meg tudja változtatni az életüket: önmagukat? Nem kétlem, az itteni tájakon is eljutunk a fejlődés e fokára, eljön ennek is az ideje. Húsz-ötven-száz év múlva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok