Ami a fizikai erőszakon túl van: a lelki erőszak

Sajnos nagyon megrázó történeteket tudunk. A fővárosban olyan jelképes civil kezdeményezésre került sor, amely során a lépcsőkre kihelyezett piros cipők mindegyike egy-egy bántalmazott és meggyilkolt nő életét jelképezte, és ezáltal érzékenyíteni próbálta a társadalmat a nők elleni erőszak problémájára. A kezdeményezők hangsúlyozták a társadalom felelősségét az áldozatok időben való támogatása, az esetleges tragédia megelőzése terén.

A fentiekkel teljes mértékben egyetértek, örvendek az előrelépéseknek a bántalmazott nők védelmében, elítélem az erőszakot. Messzemenően tisztelem a nőket, mégis úgy vélem, hogy a feminista, majd a gendermozgalom után érdemes lesz a férfiak jogait is előtérbe hozni, és felvenni a harcot a női visszaélések ellen is. Azaz nemcsak a többnyire férfiak által elkövetett fizikai erőszak ellen, hanem a leginkább nők által kiváltott lelki erőszak ellen is fel kell emelnünk a szavunkat.

Az alábbiakban általánosságokban, statisztikailag alátámasztott következtetések alapján teszek néhány megállapítást. A nő az esetleges fizikai csatározásokban könnyebben alulmarad, az ösztrogének nehezen vehetik fel a versenyt a tesztoszteronnal, annál tehetségesebb a lelki kitörések (érzelmi instabilitás), egyúttal a lelki hadviselés (értsd: lelki erőszak), a manipulálás terén. A fizikai csatározások ringjébe hátránnyal, a pszichés csatatérre viszont már előnnyel tekinthet természete, adottságai tudatában. Pszichésen ingatagabb ugyan, annál következetesebben követhet el lelki agressziót.

Ráadásul váláskor előnyösebb helyzetbe kerül, amennyiben az esetek abszolút többségében nála marad a kiskorú gyermek, gyermekek, és ezzel a helyzettel nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet. Gyakran meg is teszi: befolyásolja, hangolja, félrevezeti, célirányosan kedveskedik neki, netán tiltja, rászervez egyéb programokra. Mondhatni családon belüli erőszakot, azaz immár családon kívüli erőszakot követ el volt férje irányába.

Ismertem nőt, aki csak azért képelte fel magát, fejelte le az ajtót, és okozott véraláfutást saját karján, hogy az erőszakot válófélben levő férjére kenje. Aki sorozatosan rendőrt hívott megcsalt és válásra kényszerített férjére, azzal az indokkal, hogy amaz szinte fizikai agressziót követett el ellene, és ideje lenne a távoltartással (vissza)élni. Olyanról is tudok, aki válása után szisztematikus bosszút forralt, terrorizálta volt férjét. Aki mindent megtett, hogy elidegenítse gyermekét.

Aki lelki hadviselésként omladozó víkendházat vett férjének megmaradt egykori hétvégi házuk közelében, hogy előtte kelljen elhaladnia, amikor pihenni vágyna. Aki pontosan olyan márkájú autóban furikázott, mint exférje, csak pirossal, tudomást sem véve arról, hogy a jog szerint a kiskorú szabadidejét meg kellene osztania a szülők között. Folytassam a sort, a példákat, amelyek véget sem érnek? Inkább az olvasóra bízom, hiszen ő is sok, nagyon sok esetet felhozhat saját információi, tapasztalatai alapján.

Két különböző, kétféle erőszak. Az egyikről beszélünk, a másikról mélységesen hallgatunk. A fizikai agresszivitás látható, tapintható nyomokkal jár, nyilvánvalóvá teszi az áldozat fájdalmát, szenvedését. A lelki agresszivitás

• nem látható,
• a kívülálló számára nincs nyoma,
• az okozott szenvedést sokan önsajnálatként értékelik.

Fizikai erőszak esetén a társadalom megbélyegzi az agresszort, lelki erőszak esetén az agresszor cselekedetei láthatatlanokká válnak, már-már megértést is elnyerhetnek, miközben az áldozat nem kap elégtételt a fájdalmaira.

Persze, a két erőszak nem szigorúan elkülönített, egyik kiválthatja a másikat. A nyomkövetős rendszer igyekszik megfékezni a fizikai erőszakot, a törvény szigora igyekszik csökkenteni a nőgyilkosságot. De képes-e a lelki nyomkövetés, a jog, az erkölcs vagy bármi más megfékezni a lelki erőszakot? Amely nemcsak egészségkárosító, hanem akár halálos is lehet. Láthatatlanul, hiszen a feldúlt férj halálos autóbalesete, vagy alkoholhoz menekülése hátterében aligha ítéljük el az igazi kiváltó okot, személyt.

Nagypéntek szenvedéstörténete és a harmadnapra feltámadás jegyében kihangsúlyozhatom, hogy Jézus szeretetre felszólító szavai, példabeszédei, tettei és legfőképpen ártatlan áldozatvállalása a mérce. A legnagyobb elképzelhető fizikai erőszakot, a kereszthalált szenvedte el azért, hogy áldozata, fizikai megsemmisítése és lelki megalázása hasznára legyen az emberiségnek. Ehhez képest bármely családon belüli vagy kívüli erőszak eltörpül, és arra biztat, hogy „az út, az igazság és az élet” követése az áldozat számára igazságtételt és életet jelent. Az elkövető számára pedig a bűn valódi büntetése az egyik legfájdalmasabb és legbénítóbb érzés, a bűntudat, amivel előbb-utóbb szembesülhet.

„Én elmegyek, de ne bánkódjatok, ne szomorkodjatok, mert elküldöm nektek a vigasztalót, a Szent Szellemet, aki majd megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (János 16:8)

Dr. Ábrám Zoltán

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár