2012. február 28., 08:312012. február 28., 08:31
Amikor ugyanis Orbán Viktor azon kijelentésére, hogy az autonómia a magyarok közös, meg nem valósult álma, úgy reagál, hogy a magyar kormányfő úgy viselkedik, mintha hatásköre Romániára is kiterjedne, az 1989 előtti bukaresti vezetés stílusát idézi, amikor az a magyarokkal szembeni elnyomó politikát ért külső bírálatokat azzal próbálta visszaverni, hogy azok beavatkozást jelentenek Románia belügyeibe.
Az szintén a mindenkori román kormány kedvenc fordulata, hogy Bukarest kisebbségpolitikája Európában is példaértékű, de ez legfeljebb csak annyit jelent, hogy az európai országok jó része továbbra sem hajlandó legalább alapfokon biztosítani az oktatást vagy a kultúra támogatását az őshonos kisebbségek számára. Şova számára talán megrázó erejű az az információ, hogy ez nem csupán a magyarokat zavarja, hanem még saját honfitársait is.
Az utóbbi hónapokban a kormánypárti PDL részéről nem egyszer hangzott el, hogy a román parlament meg is vétózhatja Szerbia uniós társulási szerződését, ha Belgrád nem változtat kisebbségellenes magatartásán a Timok-völgyi románokkal szemben. Igaz ugyan, hogy ezt Traian Băsescu államfő cáfolta, de hozzá is tette: a szerb jóhiszeműség bizonyítéka mégiscsak az lenne, ha hozzájárulnának, hogy a Timok-völgyi románok megőrizhessék kultúrájukat, nyelvüket és vallásukat.
Most úgy tűnik, Bukarest nem tapasztalta a jóhiszeműség jeleit, a vétó ugyanis ismét napirenden van. Sőt Şova párttársai is a szerb belügyekbe való „beavatkozásra” buzdítottak, amikor a PSD szórványtagozata a román külügy aktív részvételét követelte a szerbiai románok elleni atrocitások felderítésében. Nemrég Şova nyugati elvtársa, az EP élére megválasztott német szocialista Martin Schulz – épp Magyarországot ostorozva – arról beszélt, hogy az EU- tagállamokban az európai politika belügy, és ez fordítva is így van. Persze ez így talán túlzás, de a tényen nem változtat: ma Európában bevett gyakorlat, hogy egy ország kormánya szót emel a szomszédos országban élő nemzettársai érdekében. Még akkor is, ha Ceauşescu fiatal tanítványai emiatt szenvednek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok