Álomlagzi, rögvalóság

A valóság talaján maradva felmerül a kérdés: vajon ez beismerést is jelent, miszerint a sűrűn egymást követő kormányok eddig nem tettek meg mindent azért, hogy a fiataloknak, családot alapítóknak könnyebb legyen boldogulni? Ha a mindennapi rögvalóságot nézzük, akkor úgy tűnik, hosszú ideje nem rózsás a helyzet, és erről mondhatni „papírunk is van”.

Például idén február elején tette közzé az Eurostat annak a felmérésnek az eredményét, amiből világosan kirajzolódott: Romániában a legmagasabb a súlyos anyagi gondokkal küzdő és a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok aránya az Európai Unióban.

Na de úgy tűnik, most már végre pozitív fordulatokban reménykedhetünk: az újdonsült családügyi tárca – be akarván bizonyítani, hogy a november óta „szolgálatban lévő” seprű jól seper – kidolgozott egy fiatalokat és családokat segítő programot, amit várhatóan hamarosan elfogad a kormány. A nagylelkű, vonzónak feltüntetett és csalogató ígéret szerint a program keretében államilag garantált hiteleket nyújtanak a fiatalok számára, így az akár 15 ezer eurós összegből (rongyrázó) esküvőt, keresztelőt is lehet tartani, új kocsit lehet vásárolni, a gyerek bölcsődei, óvodai költségeire is fel lehet használni és így tovább. Itt álljunk meg egy pillanatra. Manapság nagy divat a számos külsőséget, látványos sallangot felvonultató, csillagászati összegekbe kerülő menyegző vagy keresztelő.

Mindenkinek a saját belátására és ízlésére van bízva, hogy hatalmas csinnadrattával szervezi-e meg a kézfogót, a keresztelőt. De ha az állam a hitel ígéretével erre buzdítja a fiatalokat, akkor vajon valóban könnyebbé válik számukra az elindulás, a boldogulás?

Vagy pedig ha lezajlik a csillogó, villogó, tejjel-mézzel folyó lagzi, utána törhetik a fejüket, hogy miből fizetik majd vissza a hitelt. A családügyi tárca mézesmadzagjában az is benne van, hogy az állami hitel abban tér el az átlagos banki kölcsönöktől, hogy előbbi esetben a fiataloknak nem kell igazolást vinniük a jövedelmükről, nem kell ingatlannal garanciát vállalniuk, így gyakorlatilag bárki felveheti a kölcsönt.

Igen ám, de majd miből fizeti vissza? És vajon az álomesküvő után következnek az anyagi nehézségekkel terhelt rögvalóság mindennapjai?

Egyébként még azért is tekinthető a valóságtól elrugaszkodottnak az ötlet, mert óhatatlanul felmerül a romániai viszonyok ismeretében: vajon tényleg nincsen a kormánynak épkézláb ötlete arra, hogy mire költsön pénzt, ahelyett, hogy rongyrázó magánakciókat nagy hitelekkel támogasson?

Vajon nincsenek meg sem épült, vagy félbehagyott autópályák, rossz állapotban lévő utak, felszereletlen kórházak, fából készült illemhellyel működő iskolák ebben az országban?