Hirdetés
Páva Adorján

Páva Adorján

Akkor most őrizzük vagy kioltjuk Európa erdélyi lángját?

2023. március 13., 19:532023. március 13., 19:53

Románia közismerten a végtelen lehetőségek, ellentmondások országa. Így hát azon sem kell meglepődni, hogy éppen akkor kerülnek többségbe az euroszkeptikusok, amikor az Európai Unió valaha volt legnagyobb támogatási keretösszegéből – bő három évtized várakozás után – végre minden téren jelentős, korszakalkotó fejlesztések zajlanak valamennyi térségben. Ami viszont kevésbé szokványos, nehezen megemészthető tény: a balkáni gyökerű haddelhadd világban a civilizált nyugatiság bástyáit őrző (vagy csak ebben a pózban tetszelgő?) erdélyi magyarság jelentős hányada most már az Európa- és Nyugat-ellenesség zászlóvivője. Ez még akkor is megdöbbentő, ha a többségi társadalom egyre nagyobb része „zárkózik fel” hozzá.

Az Európai Parlament kilencedik, a napokban közölt Eurobarométer-felmérése szerint a romániai lakosság mindössze 46 százaléka tartja még mindig jó dolognak Románia európai uniós tagságát, szemben a 62 százalékos európai átlaggal. 2015-ben még jóval magasabb, 68 százalékos volt azoknak a romániai lakosoknak az aránya, akik szerint az uniós tagság jó dolog, szemben az akkori 54 százalékos uniós átlaggal. Az adatok azt mutatják, a romániai lakosság EU-ba vetett bizalmában a fordulópontot a koronavírus-világjárvány jelentette, amikor Brüsszel szigorú, a beoltottságtól függő utazási szabályokat vezetett be (ezzel szemben közben európai szinten nőtt az EU-ba vetett bizalom).

Egyértelmű, hogy a romániai euroszkepticizmus a pandémia ideje alatt kapott erőre, az ukrajnai háború kitörése óta pedig csak tovább izmosodott. Mégpedig a közbeszédet meghatározó vagy jelentősen befolyásoló bizonyos diskurzusok miatt, melyek óriási támogatottságot élveztek-élveznek – nem feltétlenül a hagyományosan fősodratúnak nevezett kommunikációs csatornák tereiben, hanem a közösségi média óriási meggyőző erőket mozgató „alvilágában”. Ahol a hangzatos korlátozás-, tudomány- és oltásellenes vélemények vitték a prímet, az „idegen erők által ránk kényszerített” eszmék, cselekedetek felemlegetése, miközben az EU-ellenes retorika ugyanúgy jelen van az ukrajnai háború témakörében is.

Ugyanakkor a jelenség már hosszú ideje megnyilatkozik a közbeszédben. Hiszen a romániai politikusok az évek folyamán – bár folyamatosan mantrázták az uniós szellemiség netovábbjait – a kényelmetlen, megszorító, bérlefaragó intézkedések foganatosítása során rendre Brüsszelre kenték a dolgot, politikai színezettől függetlenül, mondván: sajnos „uniós elvárás”. A szegény ember meg joggal tette fel a kérdést: minek nekünk ez az egész, ha csak a rossz jön onnan.

Aztán a korrupcióellenes hadjárat kiszemeltjei, áldozatai is – főleg szociáldemokrata politikusok – előszeretettel emlegették az idegen szándékot, külföldi kezeket, irányítást, de választások előtt is, amikor szükség volt a néha-néha látszólag pásztor nélkül maradt szélsőséges nyáj urnák elé terelésére. Jelenleg persze megvan a főkolompos a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) „személyében”, amely a kétszínűség taktikájával nyomul előre, ha az ország uniós tagságáról van szó.

Mert bár hivatalosan nem támogatják a kilépés ötletét, és az EU-t belülről megreformálni kívánó euroszkeptikus EP-képviselőcsoporttal, az Európai Konzervatívok és Reformerekkel is szövetkeztek, közben nacionalista-populista diskurzusukban rendre felmerül a Brüsszel-ellenesség. Hiszen a pandémia alatt a Nyugat-ellenességet is hirdető korlátozás- és oltásellenes mozgalmak élharcosai voltak, a „Roexit” kifejezés pedig az egyik legsűrűbben használt kulcsszó közösségi platformjaik kommentáradataiban.

Az AUR és a hozzá köthető megmondóemberek ellenőrizetlen, hamis állításokra, féligazságokra, szókifordításokra, félrevezetésekre alapozva sugározzák magukból az euroszkepticizmust (is), amely nyitott fülekre talál a pandémia, illetve a háború okozta válság által megviselt tömegekben. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb támogatottságot mutatnak a felmérések: egy márciusi közvélemény-kutatás szerint 19,1 százalékon állnak.

A liberálisok (21,6%) nyakában, akik még mindig jókora hátránnyal rendelkeznek a csökkenő népszerűséget mutató szociáldemokratákkal szemben (30,4%). Kettejük nagykoalíciója viszont egyelőre áll – bármennyire is felkavarja a vizeket az idén aktuális kormányfőrotáció, illetve a jövő évi választásdömping, a két nagy ellenfelet szövetségben tartja az a rengeteg pénz, amely fölött rendelkezhetnek.

Mégpedig brüsszeli forrásokból, az Európai Unió történetének legnagyobb támogatási költségvetéséből: a pandémia okozta válságból történő kilábalást elősegítő 672,5 milliárd euróból mintegy 30 milliárd jut Romániának. Amelyet persze nagyon nem mindegy, hogy ki oszt szét, hogyan, kinek, mennyit. A vezető román politikai erők pedig úgy döntöttek, vérre menő harcok helyett inkább kiegyeznek, hogy mindenki élvezhesse a pénzosztónak kijáró hódolatot.

Viszont most is kitűnik, a romániai lakosság nem a hálájáról híres: miközben kórházak, bölcsődék, óvodák, iskolák, autópályák, metró, új vasútvonalak épülnek, és még számtalan más beruházás valósul meg az országban az uniós pénzeknek köszönhetően, nekünk nem tetszik Európa. Mert hajlamosak vagyunk minden alapvető jót – például a nem is olyan rég kiharcolt szabadságunkat – természetesnek venni, tehát elfelejteni, hogy milyen áron lett, van, és inkább nyakig belegázolunk-belefeledkezünk a szintén természetesen létező, természetesen orvoslásra szoruló hibák, a rossz állandó osztásába-dagasztásába.

Főleg az erdélyi magyaroknak nem tetszik, akiknek a szemében igazán nagy ellenséggé duzzadt a „mindenért felelős” Nyugat, az EU az ukrajnai háború témakörében. Olyannyira kövéren (az akkori romániai átlaghoz viszonyítva), hogy az orosz agresszió megtörténte után nem sokkal készült felmérés erdélyi magyar gazdái jó ideig nem is tárták fel kutatásaik eredményét, nehogy román nacionalisták meglovagolják a témát, és megbélyegezzék a teljes erdélyi magyar társadalmat. Amely amúgy az EU-csatlakozást követő években még a romániai átlagnál magasabb arányban volt Unió-párti. Aztán lassan megfordult az arány.

Nem titok, hogy az utóbbi időben mindehhez nagyban hozzájárult a Fidesz Brüsszel-ostorozó politikája, amelyet az erdélyi magyarok túlnyomó többsége ugyanúgy cakkumpakk átvesz, megél, magáévá tesz, mint az anyaország egyéb, kisebb-nagyobb belügyeit: a pitiáner pesti bulvárhírektől kezdve egészen a belpolitikai csatározásokig. Ami persze mindenkinek szíve-joga.

Viszont egyet nem szabad elfelejteni: Erdély bő száz éve Románia Európája, a nyugati szellemiség, civilizáció letéteményese, lángőrzője. Nagyrészt nekünk, erdélyi magyaroknak, őseink örökségének köszönhetően, Szent Istvántól egészen az ötvenhatosokig.

Az elmúlt bő száz évben bármennyire is összemosódott ez a föld a dominánssá vált, erőszakosan asszimiláló kultúra-hatalom balkáni sodrásával, még mindig többet ad, tanít például az ide a Kárpátokon túlról beköltözötteknek, mint amennyit a befogadás során veszít hajdani nyugati fényéből, kisugárzásából. Bizony, most Európa erdélyi gyertyájának lángját elsősorban nem a „beözönlőktől” kell óvni, hanem inkább eddigi őrzői megmagyarázhatatlan, hátborzongató pálfordulásától.

Hirdetés
3 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Páva Adorján

Páva Adorján

Biztosíthatlak: így előbb-utóbb belerokkansz a balesetmentes autóvezetésbe

Rutinfeladat helyett komoly költségvetési sokk évek óta a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás megújítása az autótulajdonosok számára.

Páva Adorján

Páva Adorján

Mindennapi kenyerünket felzabáló drága világunk

Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Reális veszély Románia leminősítése, a bóvli kategóriát valamennyiünk pénztárcája megsínylené

Pénzügyi összeomlás fenyegetné Romániát, ha beigazolódna megannyi elemző félelme, és a nemzetközi hitelminősítők bóvli kategóriába sorolnák az országot. Az április óta tartó politikai instabilitás miatt számolni kell ezzel a sötét forgatókönyvvel.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nyugdíjasok a túlélő üzemmódon túl: hogyan teremtsünk méltó és aktív időskort?

Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump iráni háborúja és Erdély

Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Merre mozdul el a román–magyar viszony, és milyen szerep jut ebben az RMDSZ-nek és a fekete-tengeri gáznak

Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.

Páva Adorján

Páva Adorján

Tönkreautózás: leteszi a slusszkulcsot a kisember?

Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.

Hirdetés