2011. március 14., 09:312011. március 14., 09:31
Múlt pénteken, ébredéskor még ezek a szavak visszhangoztak bennem, amikor a tévéképernyőn megjöttek a japán pusztulás első képei. Ha valakik, akkor a japánok valóban próbálnak igazodni a természeti erőkhöz, próbálnak belesimulni a világ összhangjába. A szorgalmas nép képes immár olyan felhőkarcolókat építeni, amelyek a 8-as erősségű földrengésnek is ellenállnak, de a szökőárral szemben tehetetlenek.
A legszörnyűbb látvány számomra az volt, ahogyan a helikopterből láttatott, félelmetes víztömeg közeledtét egyáltalán nem sejtették a biztos halál felé autózó gépkocsivezetők. A természeti erők eme irdatlan tombolásának látványa parányivá zsugorította hétköznapi bosszúságainkat, gyötrelmeinket. Jelentéktelenné tette azt, hogy nem szól vissza magyarul a sarki bolt elárusítója; hogy a katolikus egyház nem engedte be marosvásárhelyi tanulmányi házába a jobbikos Vona Gábort; hogy Kövér Lászlót a hét végén ugyanitt díjazták; sőt pillanatnyilag azt is, hogy volt egyszer egy Petőfi Sándor és Bem apó; hogy drágul az üzemanyag; hogy ismét rengeteget kell fizetni a februári gázfogyasztásért...
Másfelől ilyenkor döbbenhetünk rá arra, milyen mérhetetlenül fontos és megbecsülendő egy csésze forró feketekávé; egy csendes szobában tiszta ágyneművel bevont fekvőhely; kedvesünk egyetlen mosolya; egy békés városi vagy falusi utcakép; egy némán, sudáran az ég felé ívelő, hatalmas fenyőfa... Képzeljük csak bele magunkat annak az asszonynak a lelkivilágába, aki valahol egy tengerpart közelében néhány kisgyerekével arra vár, hogy megérkezzen az előre beharangozott, tíz méter magasságú hullámokat keltő szökőár.
Márai azt is írja Füves könyvében: „Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit...” Hát igen: hozzánk nagyon messziről jön ezúttal az intés. Nekem azt üzeni: becsüljem meg hétköznapi, apró örömeimet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok