2010. szeptember 28., 10:292010. szeptember 28., 10:29
Nem is sport ez, hanem életmód, hiszen léteznek olyan falvak a nyugati határvidéken, ahol nem igazán van más közlekedési lehetőség. Mobilitás hete helyett itt sokkal inkább mobilitási kényszerről beszélhetünk, amely nem hét napig tart, hanem több mint egy emberöltő óta divatban van. Nem is sport, hanem a megélhetés egyetlen útja.
A zsákfalvak lakói minden reggel, olyan korán, amikor a kakas még csak álmodik róla, hogy át kellene fordulnia a másik oldalára, 8–10 kilométert tekernek a gyár felé. Közben rettegnek, nehogy azzal fogadják őket, hogy csődöt mondtak. Az nem baj, ha nem fizetnek időben, és a januári bérüket karácsonyra kapják meg, de legalább van miért hajnalban felkelni. Továbbá azt a pénzt, amelyet nem kaptak meg, el sem költhetik, megmarad máskorra.
A mobilitás nemzedéke, csak így emlegetik azokat a diákokat, akiknek megszüntették a falujukban az iskolát, és minden reggel gyalog vagy a nagytestvértől örökölt biciklivel kell tanulni járniuk. Természetesen csak akkor kapják meg a járgányt, ha a családfő munkanélküli, és nem azzal jár robotolni. Városon jobb, ott reklámozni kell a mobilitást, heteket kell rendezni ezzel a szlogennel, és panaszkodni, hogy nincsen elegendő biztonságos sáv a kerekezők számára. Közben mások azért sírnak, mert nincs pénzük biciklire, pedig már minden turkálóban kapni német használt bringát.
A nyugati sógoroknál már lejárt a mobilitás hete, nekik jó lesz az autó is, itt meg használjuk a kivénhedt bicikliiket. Nem sport, önsanyargatás, hiszen senki sem élvezi, amikor barázdát vág a homlokába a hajnali fagy, vagy amikor a csontjain érzi kopogni a hideg őszi esőt. Nem csoda, hogy a bicikliútvonalak mellett már hajnali 6-kor nyitva találni valamennyi kocsmát. Elkel ilyenkor a szíverősítő, és amíg még vannak üres lapok az adósfüzetben, minden reggel és délután ugyanazok az arcok savanyodnak a vodkaízesítésű italok felett. A burzsujok persze kölcsönt vesznek fel, és így kínai robogóra is telik nekik, ám a mai benzinárak mellett lehet, ők is visszatérnek majd a kerékpárhoz, hiszen a gyaloglás mellett még mindig az a mobilitás legolcsóbb válfaja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok