2010. október 07., 10:202010. október 07., 10:20
Hosszabb, körültekintő szervezést igényel a meleg lakás és a meleg víz szinten tartása, a kéményseprő, a favágó és a napszámra felkérhető roma barát száma bekerült a telefonba. A kerítésnél pletykálok a szomszédasszonnyal. Kiszaladok a kapu elé, ha zajt hallok. Ritkán kérdés a hétvégi program, teljesen kézenfekvő a favágás, kertészkedés, falunapok, patakból szemétszedés, szüreti bál, kalákában bábos-vendéglátás, kerítésmázolás, városi barátok faluztatása.
És bár már annyit tévedtem, hogy szemrebbenés nélkül vállalom, ha tévedtem, mégis ez esetben igazam volt, amikor azt mondtam, soha nem lehetek igazi falusi, csak falura kiköltözött városi. Mert a műtrágyát csak a gyepre vesszük, és a falusiak elnézően mosolyognak, ha öszszevetik, hogy egy nagyobbacska pityókaföldet meghúzatnak, amíg mi lenyírjuk a füvet. Egész hétvégés projekt, amíg elültetünk száz tulipánhagymát. A tűzgyújtót nem hasogatjuk, hanem készen vesszük. A beszegődött tejet visszamondtuk, mert nem érünk rá utánamenni.
A lovardában mindig csúfolódnak, amikor szombaton reggel kilencre alig tudunk levánszorogni, és folyton zsémbelünk, hogy kell ez nekünk, hétvégén is nyolckor kelni. A macska a házban lakik. Mindez arról jutott eszembe, hogy hasonszőrű, városi barátunk állattenyésztésre vetemedett, úgy döntött, ludakat tart. A harminc madár gyönyörűen gömbölyödött, mindenki a Márton-napi sültre gondolt, ha rájuk nézett. És akkor egy ökörnyálas, fátyolosan napsütéses őszi napon a ludak mintegy vezényszóra, gágogva és egyszerre szárnyra kaptak, fegyelmezetten V alakba rendeződtek és elindultak a bizonytalan dél irányába.
Otthagyták a biztos napi kukoricát, repítették a Márton-napi sültről szóló álmokat, az állattenyésztés egyszerűségébe vetett hitet. Az igazi falusiak azt mondják, nem jutottak messzire, legfennebb a szomszéd faluba, még azt az illúziót is lerombolva, hogy a hónapokon keresztül hizlalt libák banáncserjék árnyában sziszegve gekkókat kergetnek. Ja, és még azt is mondják, mindenki tudja, a ludak szárnyát vissza kell vágni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.